Erősíteni kell a tenyésztésszervezést!

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: VB, 2017/05/19

Dr. Wagenhoffer Zsombor, 
ügyvezető igazgató

– Azt szoktam mondani, hogy az utóbbi időben nagyon sokat beszéltünk és sok pénzt is költöttek a gazdák, illetve a telepek, üzemek a technikai korszerűsítésre. Az állattartótelep-korszerűsítési pályázatokra soha nem látott mértékű túligénylés volt a jellemző. A mostani Vidékfejlesztési Program keretében indított állattenyésztési korszerűsítési pályázatok négy-, öt-, hatszoros túligénylést mutattak, de a gazdák most már több mint egy éve várnak az eredményre, a kérdést sikerült teljesen átpolitizálni. Ami nekünk fontos, hogy a fejlesztések során nem lehet megállni, folyamatosan előre kell menekülni – indítja a beszélgetést Dr. Wagenhoffer Zsombor. Hozzátéve, hogy a tejágazati válság is bebizonyította, hogy azok a tejtermelő üzemek tudták könnyebben vagy kevesebb veszteséggel átvészelni a mögöttünk hagyott a két és fél évet, akik fejlesztettek és továbbra is ezt szeretnék tenni. Ilyenkor mindig hozzá tesszük, hogy a géptechnológiai fejlesztések mellett a genetikai fejlesztést sem szabad elfelejteni. Hiszen hiába van a legjobb technológiánk, a legjobb gépeink, a legújabb épületeink és kiváló takarmányozásunk, ha nem rendelkezünk versenyképes genetikai potenciállal, megette a fene a sok beruházást és befektetést.

– A magyar állattenyésztés stratégiai ágazat, éppen népélelmezési okok miatt. Ha a genetikai alapok nem a mi kezünkben vannak – ez alatt a magyar tenyésztőket értem –, akkor rettentően kiszolgáltatottá válunk olyan külföldi cégeknek, illetve tenyésztőknek, akik a genetikát biztosítják nekünk az árutermeléshez.

– Nekünk az a fő célunk, hogy Magyarországon az állatitermék-előállítás a lehető legnagyobb arányban a hazánkban tenyésztett állatokra alapozódjon. Persze teljes mértékben nem lehet megoldani, hogy minden genetikai alapot Magyarországon tartsunk a kezünkben. Különösen így van ez a baromfi esetében. A világ baromfihús- és a tojásszükségletének 90 százalékát hibridekkel állítják elő. Ezeket a hibrideket pedig 4–5 nagy konglomerátum, multinacionális cég tartja a kezében. Ha a hátteret közelebbről megnézzük, kiderül, hogy egy-egy család, szűkebb kör tulajdonában vannak, és nem egy-egy ország nemzeti tenyésztési programja keretében funkcionálnak.

– Mi a helyzet a többi haszonállatnál?

– A sertéstenyésztésben a hibridek, illetve fajtakonstrukciók szerepe vált meghatározóvá az elmúlt évtizedekben, és elsősorban profitorientált tenyésztő vállalkozások tartják kezükben a tenyésztés érdemi részét, a kocaelőállítást. A sertéstartók nagy része malacnevelést és hizlalást folytat, a tenyésztésre nincs semmi ráhatásuk. Amikor ezektől a cégektől tenyészállatokat vesz valaki, akkor kikötik, hogy azokat felnevelheti, velük termelést folytathat, de az utódokat tenyészállatként nem értékesítheti.
A ló mára elsősorban sport- és hobbicélokat szolgál, lassan teljesen kikerül a haszonállat kategóriából. Persze még van némi szerepe a mezőgazdaságban és az erdészetben. A lovas ágazatban a bevételek döntő hányadát ma már a sport- és hobbicélra tartott lovak hozzák, amelyek között a fajták szerepe ma is jelentős. A sportlovaknál az elmúlt fél évszázadban jelentős átalakulás figyelhető meg. A hollandok például úgy hozták létre a világ egyik legjobb sportló fajtáját, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező fajtákat egymással keresztezték és az így létrejött állományt kiváló marketinggel kinevezték holland sportlónak.

– Mi az álláspontja a MÁSZ-nak az őshonos fajtákkal kapcsolatban?

– Nagyon fontos feladat a génmegőrzés. Meg kell találni az őshonos fajták szerepét, helyét az adott ágazatban. A mangalica nagyon szépen megtalálta a helyét. Itt jegyzem meg, hogy ennek ellenére akadnak olyanok, akik túllihegik, túldimenzionálják a mangalica valódi szerepét és jelentőségét. A mangalica a hibridekhez, illetve a négy fő fajtához, a nagy fehér hússertéshez, a magyar lapályhoz, a durochoz és a pietrainhoz képest viszonylag kis állománnyal rendelkezik. A szakma egyetért abban, hogy nem a mangalica fogja kihúzni a kátyúból a sertéságazatot, arra viszont kiválóan alkalmas, hogy kinyisson piacokat akár a Távol-Keleten, akár az USA-ban. A tömegtermelés helyett a minőségi termelést kell a magyar sertéságazatnak célul kitűzni, hiszen ebben vannak olyan előnyeink, amelyeket okosan kihasználva sikeressé tehetjük a szektort.

– Mit tudhatunk a szarvasmarháról?

– A szarvasmarháknál világra nyitott tenyésztés folyik, a fajták, amiket itt Magyarországon is tartunk, világfajták, s persze ott van büszkeségünk, az őshonos magyar szürke, és védett fajtánk, a magyar tarka. Ez utóbbi veszélyeztetett faj, mert az „A” törzskönyvezett magyar tarka tehénállomány létszáma, nem éri el a 7500-at. Amíg nem éri el ezt a számot, addig a veszélyeztetett kategóriában marad. A világfajták sorában megtaláljuk a tejhasznú holstein-frízt, a húsmarhák között egyebek között a charolais-t a limousine-t, az angust, a herefordot stb. Ezekre a fajtákra létrehozták a hazai tenyésztőszervezeteket, amelyek a fajták nemzetközi integrációiban részt vesznek. Ha egy magyar tenyésztő javítási céllal kinéz magának egy extra jó bikát Németországban, Franciaországban vagy az USA-ban, akkor be tudja szerezni a szaporítóanyagát. Lényeges, hogy a döntés mindig itt születik meg, tehát a tenyésztői munkát méltán nevezhetjük magyarnak. Szóval nyitott tenyésztés folyik az egész világon. Nem lehet magunkra zárni az ajtót, és beltenyésztéssel előállítani nagy mennyiségben állati terméket. Más kérdés, hogy az önállóságunkat meg kell őriznünk. Nekünk ez a célunk, ezen dolgozunk. Sajnos az önállóság egyre gyakrabban kerül veszélybe, amikor ezek a nagy cégek, amelyek a genetikai alapokat a kezükben tartják, terjeszkedni szeretnének, és azt szeretnék elérni, hogy a világ legnagyobb részén az általuk előállított tenyészállatokat használják árutermelésre.

– Van-e forrás a genetikai fejlesztésekre Magyarországon?

– Jó hír, hogy tenyésztésszervezési támogatás jogcímen a magyar tenyésztőszervezetek által végzett törzskönyvezési és termelésellenőrzési feladatok költségeinek egy részét a magyar kormány megtéríti. Tenyésztésszervezés alatt értjük a tenyészállat-előállítás fázisait, ami a tenyésztőnél, a tenyésztőszervezetnél, a szakminisztériumban és annak háttérintézményeinél, mint például a NÉBIH-nél jelenik meg. Az EU a törzskönyvezési és teljesítményvizsgálati feladatokra fordított költségek megtérítését a tagállamokra bízza úgy, hogy maximálja a támogatás mértékét. Törzskönyvezésnél ez a felmerülő költségek 100, teljesítményvizsgálatok esetén 70 százalékát jelenti. Ebben a támogatásban 2017-től jelentős előrelépés történt, hiszen a Magyar Állattenyésztők Szövetsége elnökének javaslatára a korábbi 850–950 millió forintos keretet a kormány 1,3 milliárdra emelte.
A hazai tenyésztésszervezés újkori történelme 25 éves. Az állattenyésztési törvényt 1993-ban fogadták el, ez lefektette az alapokat, kinek mi a feladata. Ez a törvény 2018 november 1-től hatályát veszti, és onnantól az EU által megalkotott, a magyarnál liberálisabb szemléletű közösségi joganyag lesz a tenyésztési szabályozás alapja. Mi sokat küzdöttünk e rendelet ellen, mert ez tágra nyitja a kapukat a külföldi tenyésztő vállalkozások és -szervezetek előtt. Az 1,3 milliárd forint alkalmas lehet arra, hogy megerősítsük védvonalainkat és megerősödjön Magyarországon a tenyésztésszervezés. A következő években ki lehetne alakítani egy országos állattenyésztési központot, megfelelő infrastruktúrával, erre javaslatot is tettünk a kormánynak, de a közelgő választások miatt most mások a prioritások. Igyekszünk együttműködni az egyetemekkel, tudományos körökkel annak érdekében, hogy a kutatás-fejlesztés nagyobb szerepet kapjon az ágazatban.

– Konkrét fejlesztéseink a genetikában?

– Elődeink eredményei mellett büszkék vagyunk a mai magyar állattenyésztőkre is, hiszen számos kiváló példával tudjuk alátámasztani, hogy figyelemre méltó teljesítményre képesek ma is tenyészállataink. A magyar holstein-fríz állomány tejtermelése például 15 év alatt 6700-ról 9700 kg-ra növekedett. Ezzel az eredménnyel a világ élvonalában vagyunk. Emellett igen keresettek a magyar szarvasmarhák, amelyekért a régióban a legmagasabb árat fizetik a sokszor több ezer kilométerről érkező vevők. Más kérdés, hogy a közel-keleti, az arab és a közép-ázsiai piacok, amelyek a jövő szempontjából meghatározóak, kockázatosak és iszonyúan kiszámíthatatlanok. A magyar sertésekkel előállított hús ugyan költségesebb, de ízletesebb is, mint a melléktermékeken, lejárt szavatosságú élelmiszereken felhizlalt holland, német vagy belga disznók húsa. Erre a minőségre külön brandet vagy brandeket felépítve lehet sikeres a magyar sertéságazat. A magyar lótenyésztésnek vannak kiugró teljesítményei, a nagy feladat az, hogy ezeket hogyan tudjuk állandósítani. A sok nehézség és akadály ellenére még van remény arra – és mi azért dolgozunk, hogy ez így legyen –, hogy a magyar állattenyésztésnek ne csak dicső múltja, de sikeres jövője is legyen!

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai