Nemzeti takarmányfehérje program

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: VB, 2017/05/22

A vásárlók többsége Magyarországon is elutasítja a GMO-s élelmiszereket, ezért az a cél, hogy az élelmiszerek után belátható időn belül az állatok takarmányozása is teljes egészében GMO-mentes legyen – tájékoztatott a miniszter, aki hozzátette: – Alkotmányos és nemzeti érdek Magyarország GMO-mentességének megőrzése. Hazánkban köztermesztésbe géntechnológiával módosított növény nem kerülhet, egyelőre azonban a takarmányozásban használt fehérje jelentős részben import GMO-szója, ennek kiváltására szolgál a kidolgozás alatt álló takarmányfehérje program.

A miniszter elmondta: A következő évek programja a GMO-szója kiváltására a hazai szójatermesztés és az alternatív fehérjenövények termesztésének növelése, valamint a bioüzemanyag-gyártás melléktermékeinek bővülő felhasználása. A szója bizonyos mértékig kiváltható más takarmányokkal is: egyebek mellett pillangós virágú szálastakarmány növényekkel, például a lucernával, alternatív fehérjenövényekkel – csillagfürt, lóbab, borsó –, magas fehérjetartalmú gabonákkal.

Dr. Gyuricza Csaba, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központot (NAIK) megbízott igazgatója szerint a nemzeti fehérjetakarmány program elindítását az motiválta, hogy a behozott szójadara 90 százalékban GMO-s. Ezért a nemzeti fehérjetakarmány program célja, hogy csökkentsük és idővel megszüntessük a külföldi GMO-s takarmány behozatalát, és itthon találjunk alternatív megoldásokat arra, hogy saját forrásból, GMO-mentesen tudjuk fedezni a hazai állattenyésztés takarmányszükségletét. Ez egy nagyon összetett, komplex feladat, amelynek a végrehajtásához több évre van szükség, a program megvalósításában a kutatásnak és az innovációnak is nagy szerepe lesz. Az is egyértelmű, hogy a behozott szóját hazai előállításúval nem lehet teljes mértékben kiváltani.

– A programot most dolgozzuk ki, és az elkövetkező időszakban visszük a kormány elé –fogalmazott Gyuricza Csaba, aki még hozzátette: – Az itthon megtermelt GMO-mentes szója iránt élénk a kereslet külföldön.

A hazai szójatermesztésről

A Földművelésügyi Minisztériumtól lapunk szójával kapcsolatos kérdéseire az alábbi válaszokat kaptuk:

– Milyen növekedés figyelhető meg a hazai szójatermesztésben, különös tekintettel a megnövelt támogatásokra?

– Magyarországon az elmúlt években jellemzően 40–45 ezer hektárról 70–90 ezer tonna termést takarítottak be. A 2015. év jelentős változást eredményezett a hazai szójatermesztésben. A területalapú támogatáson felül a fehérjenövényekre biztosított termeléshez kötött támogatás következtében ugyanis a szója termőterülete Magyarországon 2015-ben több mint ötven százalékkal megnövekedett, közel 77 ezer hektárra vetettek ugyanis szóját. 2016. évben kis mértékben csökkent a területnagyság, a gazdák 61 ezer hektárra vetettek szóját, azonban a kedvező időjárásnak köszönhetően a hozam 3 tonna/hektárra növekedett. A rekordnak számító 3 tonnás hektáronkénti hozamnak köszönhetően a 2016-os termésmennyiség 181 ezer tonna volt. A következő években hasonló nagyságú területtel és 2,5–3 tonna/hektáros hozammal számolva a hazai termésmennyiség 150–180 ezer tonnára becsülhető.

– Milyen arányú az önellátás szójából, és mekkora behozatalra szorulunk? Hány százalékban génkezelt a behozott szójadara?

– A 2016-os termésmennyiség 181 ezer tonna volt. A hazai állattenyésztés összes szójabab- és származékai iránti igénye mintegy 530–565 ezer tonna évente (szójabab egyenértékben számolva), melynek felét a baromfiágazat, közel negyedét a sertéságazat, s mintegy 13 százalékát a szarvasmarha-ágazat használja fel. Ennek alapján évente mintegy 370–400 ezer tonna szójabab importjára van szükség. Az import nagy része jellemzően GM-szójabab.

– Mi várható az idén a szójatermesztésben, főként technológiai téren?

– Az idei évben is kedvező tendenciákkal számolunk. A vetési munkálatok előkészítései most vannak folyamatban, az előzetes információk szerint a tavalyi évhez hasonlóan 66 ezer hektáron terveznek szóját vetni a gazdák. Fontos kiemelni, hogy a szójatermeléshez szükséges éghajlati viszonyok behatárolják a szójatermelésre alkalmas régiók körét, tekintettel arra, hogy a szója az éghajlatra – a hőmérsékletre és a csapadékra, virágzáskor és magkötéskor pedig a csapadékra és páradús levegőre – nagyon igényes növény. Mivel a terület növelése korlátokba ütközik, kulcskérdés a hozamok növelése. Ehhez többek között a genetikai alap (hazai nemesítésű fajták) és az öntözéses infrastruktúra fejlesztése, valamint technológiai beruházások szükségesek.

A hazai szójatermelés aktuális kihívása a szójatermelés technológiai elemeinek elsajátítása és folyamatos fejlesztése. Minden termeléstechnológiai hiba (elővetemény, talajművelés, fajtaválasztás, vetés, gyomirtás, betakarítás) a termés valamilyen arányú csökkenését okozza. A legjobb terméseredményekre ott számíthatnak a gazdálkodók, ahol a leginkább megfelelnek a fajta számára a klimatikus és talajviszonyok, és annak megfelelő az alkalmazott technológia. A szójafajták jelentősen eltérnek egymástól. Olyan fajtát érdemes választani, amihez megfelelő szakértelem és szaktanácsadás is társul. A termesztést minden esetben talajvizsgálatra, és szükség esetén növényvizsgálatra alapozott szaktanácsadással kell egybekötni. A különböző hiánytünetek fellépése esetén szintén érdemes szaktanácsot igénybe venni, esetleg növényvizsgálatot végezni.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai