A falusi vendéglátás adózása

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Czenki Péter, 2017/06/10

Az egyik legalapvetőbb és talán legfontosabb szabály, hogy gazdasági tevékenység csak adószám birtokában történhet, és mivel egy egyszerű szoba kiadása is áfa-köteles tevékenységnek minősül, így mindenképp szükséges az adószám kiváltása. A kiváltást követően van lehetőség megválasztani azt, hogy milyen adózási formában teszünk eleget adófizetési kötelezettségünknek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szálláshely-szolgáltatás áfa-köteles tevékenységnek minősül, melyre nem vonatkozik az alanyi adómentesség, mivel ez az idegenforgalmi, turisztikai célú bérbeadásokra nem vonatkozik, viszont azt a kedvezményes 18%-os áfa-kulcs terheli. Ettől függetlenül választható az alanyi adómentesség abban az esetben, ha az éves bevétel a 8 millió forintot – év közbeni tevékenység kezdése esetén ennek időarányos értékét – nem haladja meg. Természetesen ilyenkor az áfa-fizetési kötelezettség alóli mentesüléssel együtt az áfa-bevallási kötelezettség alól is mentesülünk. Mindig figyelni kell arra, hogy az erre vonatkozó nyilatkozatot a tevékenység megkezdésével egyidejűleg tett bejelentkezési nyomtatványon kell jelölni. Ha ez elmarad, akkor a mentesség már csak a következő adóvére kérhető. Nyilatkozat esetén az esetlegesen kiállítandó számlákon minden esetben fel kell tüntetni az „AM” rövidítést.

Áfa-köteles gazdasági tevékenységről lévén szó az adószám mellett az online pénztárgép használata sem kerülhető meg. Az online pénztárgép üzemeltetése alól mentesülni továbbra is akkor lehetséges, ha minden egyes értékesítésről, szolgáltatásnyújtásról számlát állítunk ki. Ez esetben azonban havonta, naponkénti bontásban a tárgyhót követő hónap 15-éig szükséges adatszolgáltatást teljesíteni a NAV felé a PTGSZLAH adatlapon.

Egyébként az online pénztárgépet kötelezően használók kiterjesztésének is köszönhetően mára már egészen kisméretű és mérsékeltebb áron beszerezhető engedélyezett pénztárgépek vannak forgalomban, így a későbbi adminisztráció csökkentése érdekében érdemes átgondolni, hogy mit választunk.

Lényeges, hogy a leírt adózási formák választásának feltétele, hogy a szolgáltatás alapjául szolgáló ingatlan(ok) a vonatkozó szabályok szerint egyéb szálláshelynek minősüljenek. Ez a kritérium akkor teljesül, ha az ingatlan nem szálloda, panzió, kemping, üdülőház, közösségi szálláshely, továbbá nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás rendeltetésű önálló épület, vagy annak lehatárolt része. Feltétel, hogy az ingatlanban a szálláshelyként használt szobák száma nem haladja meg a nyolcat, és a 16 ágyat.

Falusi szálláshelyről pedig akkor beszélhetünk, ha a fenti egyéb szálláshely minősítésű ingatlan 5000 fő alatti településen vagy 100 fő/km népsűrűség alatti területen fekszik. Ez alól csak a külön jogszabály alapján törzskönyvezett gyógyhelyek és a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervét szabályozó jogszabály szerint kiemelt üdülőkörzethez nem tartozó helyek képeznek kivételt.

Egyéb szálláshely-szolgáltatók esetén az 55.20 számú TEÁOR és az 552006 számú ÖVTJ kód alkalmazása, míg falusi szálláshely szolgáltatás esetén a fenti TEÁOR és az 552011 számú ÖVTJ kód a megfelelő.

Magánszemélyként történő adózás

Adófizetési kötelezettségünk teljesítésének legegyszerűbb módja a tételes átalányadózás választása. Ennek feltétele, hogy ugyanaz a személy 90 napot meg nem haladó időtartamig veheti igénybe a szállást az adott adóévben. Amennyiben ez mégis meghaladja a 90 napot, akkor ez az adózási forma nem alkalmazható.

További feltétel, hogy a tevékenységet a tulajdonban vagy haszonélvezetben lévő egy lakásban vagy üdülőházban végezhetjük. Természetesen ez nem zárja ki, hogy több ingatlannal is rendelkezzünk, de szálláshelynyújtást csak egy ingatlanban történhet. Egy ingatlanon belül értelemszerűen több szoba –de maximum 8 – kiadására is van lehetőség.

Ez esetben az adó éves összege szobánként 38 ezer forint, amelyet egyenlő részletekben negyedévente kell a negyedévet követő hó 12. napjáig megfizetni. Amennyiben év közben történik a tevékenység kezdése, akkor is a teljes évi adótételt kell megfizetni.

A tételes átalányadózót terhelő korábbi 20%-os egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség 2017-től eltörlésre került, így itt is érzékelhető az e tevékenység utáni köztehercsökkentés.

Az átalányadózás mellett lehetőség van költségelszámolással történő adózásra is. Ilyenkor a jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemként jelenik meg, amely után a 15 százalékos személyi jövedelemadót kell megfizetni. Az adóelőleget negyedévente a negyedévet követő hónap 12-ig kell megfizetni.

A költségelszámolás keretében a jövedelem kiszámítása kétféle módon történhet. Egyrészt választható a 10%-os költséghányad elszámolás, mely alacsony adminisztrációs terhet jelent, mivel a költségeket nem kell számlával igazolni, az elért bevétel 10%-át költségként lehet figyelembe venni, és a fennmaradó összeg után kell az adót megfizetni. Másik lehetőség a tételes költségelszámolás, mely esetben minden a tevékenységével kapcsolatban felmerült, számlával igazolt költségeket lehet figyelembe venni. Értelemszerűen ez akkor jó választás, ha a költségek összege meghaladja a bevétel 10%-át. Ilyen költségek lehetnek az ingatlan fenntartásával, rendeltetésszerű használatával kapcsolatos költségek, tárgyi eszközök biztonságos, zavartalan üzemeltetésének, karbantartásának, javításának költségei, a szálláshelyszolgáltatásra hasznosított tárgyi eszköz értékcsökkenése.

Tételes költségelszámolás esetén kizárólag szálláshely-szolgáltatásra hasznosított tárgyi eszköz időarányos értékcsökkenési leírásának, felújítási költségének elszámolására is lehetőség van.

Az ingatlan esetében értékcsökkenés akkor is elszámolható – a korábban bármely tevékenység bevételével szemben el nem számolt mértékig –, ha azt három éven túl vásároltuk meg, vagy építettük. Az értékcsökkenési leírás alapja az ingatlan beszerzési ára.

Abban az esetben, ha az ingatlan egyéb szálláshelyként történő hasznosítása nem egész évben vagy csak egy részén valósul meg, az értékcsökkenési leírás összegéből csak a szálláshely-szolgáltatás időszakára eső arányos részt, illetve a hasznosított alapterület négyzetméterrel arányos részét lehet érvényesíteni.

Nem szabad elfelejteni, hogy az így meghatározott jövedelem után az egészségügyi hozzájárulást itt is meg kell fizetnie, azonban a közterhek csökkentésének eredményeképpen 2017-től az a korábbi 27%-os mérték helyett 22%-ra csökkent.

Mivel ez a jogviszony nem eredményez biztosítotti státuszt a társadalombiztosítás szempontjából, ezért tudni kell azt is, hogy aki más jogviszony keretében nem minősül biztosítottnak, annak be kell jelentkeznie az adóhatósághoz és a havi 7110 Ft összegű egészségügyi szolgáltatási járulékot meg kell fizesse.

Egyéni vállalkozó szerinti adózás

Abban az esetben, ha a szálláshely-szolgáltatási tevékenységet egyéni vállalkozói formában folytatjuk, akkor a kiadásból származó bevétel egyéni vállalkozói bevétel lesz és az adót aszerint kell megállapítani, hogy átalányadózást vagy vállalkozói személyi jövedelemadót választunk.

Évi 15 millió forintos bevételi határig választható az átalányadózás, ahol ez esetben a bevétel 60 százalékát kell jövedelemnek tekinteni, mely után 15 százalék személyi jövedelemadót kell megfizetni.

Az átalányadózás kizárólag a vállalkozói tevékenység egészére választható. Aki ennek keretében és mezőgazdasági kistermelőként is jogosult az átalányadózásra, az külön-külön és egyidejűleg is alkalmazhatja a két tevékenységére elkülönülten az átalányadózást.

Az átalányban megállapított jövedelem kiszámításakor a vállalkozói bevételt kell alapul venni, amelyet nem lehet csökkenteni semmilyen kedvezménnyel. A jövedelem pedig az elismert, egyes tevékenységek szerint különböző százalékban meghatározott költséghányad (költségátalány) levonásával állapítható meg. A költséghányad megállapításánál nem a bejelentett tevékenység az irányadó, hanem az, hogy mely tevékenységből származott bevétele az egyéni vállalkozónak. Az azonos tevékenységet folytatók közül azok, akik nyugdíjasként ún. kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülnek, kisebb költséghányadot érvényesíthetnek.

A vállalkozói személyi jövedelemadó választásakor lehetőség van a személyes közreműködés ellenértékeként vállalkozói kivétet elszámolni, mely után az összevont adóalap részeként 15 százalék személyi jövedelemadó fizetendő. Ezen túl a vállalkozói jövedelme után – mely a vállalkozói bevétel és a vállalkozói költség különbözete (a vállalkozói kivét is költségnek minősül) – 10 százalékos személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség terheli az adózót.

A vállalkozói jövedelemből kiszámított vállalkozói osztalékalap után – az egyéni vállalkozónak 15 százalékos személyi jövedelemadót és 14 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie. Ennek felső határa 450 000 Ft, amelynek számításánál a biztosítási jogviszonyában megfizetett 4 százalék természetbeni és 3 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás keretében megfizetett egészségbiztosítási járulékot, kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozóként megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulékot, valamint az egyéb jogcímeken megfizetett 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összegét kell számításba venni.

Járulékok

Ugyanakkor itt már azt is figyelembe kell venni, hogy az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási szabályok szerint biztosítottnak is minősül, ezért járulékfizetési kötelezettsége is fog keletkezni.

Ennek keretében kell a fenti adózási formák szerint megállapított jövedelem után a 10% nyugdíjjárulékot, összesen 7% egészségbiztosítási járulékot és a 1,5% munkaerő-piaci járulékot megfizetni. A munkaerő-piaci járulék megfizetése alól mentesül az, aki a tevékenységét nyugdíjasként végzi, vagy betöltötte a rá irányadó nyugdíjkorhatárt, vagy más munkaviszonnyal is rendelkezik, vagy nappali rendszerű képzés keretében közép- vagy felsőfokú tanulmányokat folytat. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó pedig 7110 Ft egészségügyi szolgáltatási járulékot és 10% nyugdíjjárulékot fizet.

A nyugdíjjárulékot havonta legalább a minimálbér vagy középfokú végzettséget, szakképzettséget igénylő tevékenység esetén a garantált bérminimum után, az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot legalább a minimálbér másfélszerese után kell megfizetni.

Ezeken felül a nem nyugdíjas vagy az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltő egyéni vállalkozó szociális hozzájárulási adó fizetésére is kötelezett, melynek mértéke 22%, melynek alapja a vállalkozói kivét, átalányadózás esetén pedig az átalányban megállapított jövedelem, de legalább a minimálbér 112,5%-a.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai