Korszerű levéltrágyázás

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Dr. Hoffmann Richárd, egyetemi adjunktus, Kaposvári Egyetem Dr. Varga Csaba és Karika András, vezető szaktanácsadók, Nitrogénművek Zrt., 2017/06/12

Ma a nagy hozamok eléréséhez növényeink már nem tudnak minden esetben a talajból elegendő mikroelemhez jutni, ezért megkerülhetetlen technológiai elemmé vált a levéltrágyázás (lombtrágyázás). A trágyázás e módja a növény levelén keresztüli táplálását jelenti. Egyes tápelemeknek 2–20-szor is hatékonyabb lehet a felvétele levélen keresztül, mint a talajból a gyökerek révén. Szakirodalomban arra is találunk utalást, hogy a levélen keresztül felvett tápanyagok serkentik ugyanazon tápanyagok gyökéren keresztüli felvételét is. A felszívódó mennyiségnek viszont komoly korlátai vannak, ezért levélen keresztül elsősorban a mikrotápelemeket és kritikus esetben néhány makrotápelemet – mint a magnézium vagy a kén – pótoljuk. Az időzítés meghatározó, a gyors és hatékony beavatkozással elkerülhetjük a termésveszteséget vagy a minőségromlást, de használatukkal kedvező körülmények között termésnövekedést és minőségjavulást érhetünk el. A megfelelő időpontban végzett levéltrágyázással növelhetjük a környezeti stresszfaktorokkal, kórokozókkal, kártevőkkel, azaz a növény kárósítókkal szembeni ellenálló képességét. Ahhoz, hogy kihasználhassuk a levéltrágyázás nyújtotta előnyöket és elkerüljük a nem megfelelő felhasználás következtében jelentkező hibákat – mint a nem megfelelő készítmény, nem megfelelő időben történő használata; a kijuttatáskori vízmennyiség és a koncentráció rossz megválasztása; vagy a keverési próba elmulasztása –, érdemes megismernünk néhány alkalmazásukkal összefüggő szabályt. Fontos, hogy a levéltrágyázás nem helyettesíti, hanem kiegészíti a talajon keresztüli növénytáplálást, ezért alkalmazásuk a következő estetekben indokolt:

Egy tápelem hiánya lehet abszolút vagy relatív, függ a növényfajtól, valamint a talaj tápelem-ellátottságától és -szolgáltató képességétől. Abszolút hiány esetén a látható tünetek megjelenését követően azonnali beavatkozás szükséges a nagyobb termésveszteség elkerülése érdekében. A tápelemek relatív hiánya veszélyesebb, mivel nehezebb visszavezetni egy adott tápelem hiányára. Az első lépés a talajvizsgálati eredmények elemzése! Levélanalízissel ellenőrizhetjük növényállományunk tápelem-ellátottságát, azaz tápláltságát.

A gyorsan fejlődő állomány tápanyagigénye sokszor meghaladja a gyökerek tápanyagfelvevő képességét. Gyakori eset, hogy a kedvezőtlen talajállapot (tömörödött, porosodó, cserepesedő talajon) vagy a szélsőséges időjárási körülmények hatására (aszály, túl hideg vagy meleg idő, kimosódási és szublimációs veszteségek) a tápanyagfelvétel gátolt. Egyes tápelemek relatív túlsúlya (antagonizmus) gátolhatja vagy visszavetheti a tápelem felvételét, például a foszfor túlsúlya különösen lúgos kémhatású talajokon indukálja bizonyos növényi tápanyagok, például a cink hiányát. A talajállapot mellett a kémhatás is jelentősen befolyásolja a tápelemek felvehetőségét. A szélsőséges pH-tartományokban (túl alacsony vagy túl magas) a tápelemfelvétel jelentősen lelassul, az optimális tartomány a semleges és gyengén savanyú tartományban, ezen belül 6–7 pH között van (1. ábra).

1. ábra. A talaj pH-értékének a hatása az egyes tápelemek felvehetőségére. A satírozott területek szélessége jelzi az illető elem gyökéren keresztüli felvételének mértékét (Troug, 1948 nyomán)

Különösen az intenzív kultúrák érzékenyek kritikus életszakaszaikban bizonyos tápelemek felvételére. Az intenzív növekedés vagy a virágzás és termésképzés időszakában jelentős a tápelemfelvétel, gyakran van szükség mikroelempótlásra. Ezzel elkerülhető a kezdeti növekedési erély megtorpanása vagy a gyengébb termékenyülés problémája.

Tápelemfelvétel levélen keresztül

A levélre kerülő tápanyagok növénybe jutásának két útja ismert, a kutikuláris és a sztómális belépés. Szárazföldi növényeink levélszerkezete többé-kevésbé a vízveszteség csökkentéséhez adaptálódott, ami alapvetően ellentétes a víz és a tápanyagok abszorbeáló képességével. A levelek felületét viaszréteg borítja. A levél színén a viaszréteg vastagabb, a fonákon pedig vékonyabb, így ott a tápelemek felszívódása is gyorsabb. A fiatal, fejlődő, „éretlen” leveleken található viaszréteg szintén vékonyabb, ami a tápelemek jobb felszívódását teszi lehetővé, így a tápelemek – különösen a rosszul mobilizálódók – közvetlen az aktív növekedési zónába jutnak.

Az idősebb leveleken megnövekszik a sztómális (levélen található gázcserenyílások) bejutás fontossága, a levélen található viaszréteg vastagodása miatt. Teljes felületük mindössze a levél 1–2%-a. A sztómális bejutás sajátossága, hogy a tápelemek felvétele nemcsak a sztómanyílásokon át történik, hanem a sztóma lassabban öregedő záró- és melléksejtjein keresztül is. A sztómák a kétszikű növényeknél nagyobbrészt a levél fonákján találhatók, az egyszikűeknél viszont eloszlásuk a levél színén és fonákján közel azonos.

A permetezés során érdemes a cseppképzés módjában is különbséget tenni. Míg a kétszikű növényeknél a szállítólevegős, addig az egyszikű növényeknél a hagyományos mechanikus, apró cseppképzéssel történő permetezés is elegendő lehet. A permetezés időpontjának megválasztásakor (1. táblázat) cél a tápelemek minél nagyobb arányú bejutása a növénybe, valamint a levélzet károsodásának elkerülése. Ezért levéltrágyázásra a korareggeli órák a kedvezőek, amikor a gázcserenyílások még nyitva vannak és a levelek kutikulája fellazult állapotban van (pl. harmat hatására). A kijuttatás során javasolt vízmennyiség minimum 250 l/ha, ha növényvédelmi kezeléssel egy menetben 450 l/ha-ig végezzük. A tápelemfelvételt segíti a felületi feszültséget csökkentő anyagok használata. Így a növényre jutó cseppek a levélen szétterülve szinte teljesen beborítják azt, ezáltal jelentősen nő a felvételi hatékonyság. A levélen keresztüli mikroelem-felvétel hatékonyságát nitrogéntartalmú vegyületekkel fokozhatjuk. Közülük a karbamid felhasználásával készült levéltrágyák a legjobbak, mivel nitrátot nem tartalmaznak (a perzselő hatás elkerülése végett), a vegyület levélen keresztüli felszívódása kiváló.

1. táblázat. A hőmérséklet hatása a levéltrágyázás idejének és a kijuttatott trágyaanyagok mennyiségének megválasztására (Hilsendegen, 1999)

Néhány gondolat a pótlandó tápelemekről

A továbbiakban röviden áttekintjük a levéltrágyázás során jellemzően kijuttatott mikroelemek, valamint a kén és a magnézium jelentőségét és a jellemző hiánytüneteket.

A kén esszenciális tápelem, aminosavak, enzimek, vitaminok (B1, biotin, tiamin) alkotórésze. Legismertebb szerepe a zsírsavak szintézisében van, így az olajos növények (repce, napraforgó) érzékenyek hiányára. Gabonaféléknél javítja a sütőipari értéket. Hiányakor az idősebb levelek sárgulnak, hasonló a tünet a N-hiányhoz (levélanalízis), a termésmennyiség csökken.

A magnézium a klorofill központi atomja, szerepe alapvető a fotoszintézisben! Hiánytünete, hogy a növények alsóbb levelei sápadttá válnak, ugyanakkor a főér és környéke még hosszabb ideig zöld marad (érközi klorózis). A levelek leszáradása a csúcstól kezdődően indul.

A réz nélkülözhetetlen a redox enzimek katalizálásában, része a fotoszintézisnek, javítja a növényi pigmentek stabilitását. A réz nehezen mozgó elem, de megfelelő rézellátottság mellett a szemtermésbe történő szállítása akadálytalan. Hiánya esetén az új levelek szürkészöldek lesznek, esetleg kifehérednek. Hiánytünete a fiatal leveleken jelenik meg először. Gabonákon tipikus tünet a fehérkalászúság, a szemek gyakran léhák.

A cink a sejtekben fontos a stabil enzimkomplexek kialakításában és számos enzim aktivátora. Fontos a N-anyagcserében, funkcionális szerepet játszik az auxinok (növekedési hormonok) szintézisében, ami a hajtások megnyúlásához szükséges. Hiánya esetén az idősebb alsó leveleken az erek között klorotikus sárgás elszíneződés, csíkozottság látható. Gyakori a hajtások ízközrövidülése az ún. rozettásodás és a satnya növekedés.

A bór esszenciális elem az osztódó szövetek új sejtjeinek fejlődésében és növekedésében, a virágok megtermékenyülésében, a magkötésben, valamint hüvelyeseknél a gümőképződésben. Javítja a sejtfalak stabilitását (pollencsövek). Gyengén mozgó, immobilis elem. A hiánytünetek először a fiatal növényi részeken jelentkeznek, elszíneződnek, kifakulttá, lankadttá válnak. A cukorrépánál a szívrothadás, olajosoknál gyenge termékenyülés jellemző, ezen felül napraforgóban tányérleesést is előidézhet.

A vas enzimatikus folyamatok közreműködője. A növények anyagcseréjéhez Fe2+ ion szükséges, Fe3+ túlsúly esetén vashiány jelentkezhet. A vas alig mozog a növényben. Jelentősége a fotoszintézisben és a légzésben van. Szoros a kapcsolat a vasellátottság és a klorofilltartalom között. Hiánya esetén, a fiatalabb részeken klorózis (erőteljes sárgulás) jelentkezik.

A mangán részt vesz a fotoszintézisben, redox folyamatokban. Gyengén mozog a növényben, ezért a mangánhiány tünetei a fiatalabb leveleken jelentkeznek. Mangánhiány esetén a levelek márványozottá válnak, gabonáknál szárazfoltosság jelentkezhet.

A molibdén mint nem fémes tulajdonságú, átmeneti elem nélkülözhetetlen alkotórésze több enzimnek, melyek a gyökerek által felvett nitrátok és nitritek szövetekben szállítható ammóniává történő redukcióját katalizálja. Hiány esetén a növekedés lelassul, a levelek fakó színűekké válnak, a virágzás vontatott lesz.

Kelátképzők: Jellemzően az a feladatuk, hogy mintegy „rákolló” szerűen körbevegyék a fémiont, velük stabil gyűrűs szerkezetet képezve megkönnyítsék átjutásukat a levél kutikuláján. A kelatizációnak köszönhetően vízoldékonyságuk és stabilitásuk jobb, mint a sóformáké, a fémionok gyorsabban szívódnak fel és egyenletesebben juttathatóak ki. A kelatizált levéltrágyákkal hatékonyan szüntethető meg a mikroelem hiánya. Az egyes kelátképzők közt is találhatunk különbséget. A klasszikus EDTA mellett ma már korszerű, jó pH-stabilitással bíró, hatékonyabban felszívódó és egyben tartamhatást is biztosító EDDHA, illetve EDDHSA kelátképzőket használnak.

Levéltrágyázás a négy fő szántóföldi kultúrában

Repce. A repcemag szárazanyag-tartalma, ezen keresztül a várható termés mennyisége a becő fotoszintetikus aktivitásától függ, tehát összefüggés van a nagy terméshozam és a nitrogéntrágyázás között. Különösen aszályos évjáratban megnő a nitrogéntartalmú lombtrágyák kijuttatásának a jelentősége. A termésbiztonságot növeli a növényvédelmi munkákkal egy időben elvégzett mikroelem lombtrágyázás. Ne feledjük, hogy a repce érzékeny a bór hiányára! A bór a virágok termékenyülését, a kötődést segíti elő. Pozitív hatást gyakorol a gyökér fejlődésére is, ezért akár őszi kijuttatása is indokolt. A télállóság szempontjából fontos a bór, a cink a mangán és egyéb esszenciális mikroelemek kijuttatása, ami az intenzív repcetermesztési technológiákban praktikusan kapcsolható az őszi regulátorozáshoz. Tavasszal a bór pótlása szintén az aktuális növényvédelmi munkákkal egy menetben történhet. Legkorábban a tél végén, a vegetáció beindulását követően, a tőlevélrózsa regenerálódása idején gondoskodjunk mikroelem pótlásról. Ezt követően rejtett zöldbimbós állapotban fordítsunk kiemelt figyelmet komolyabb mennyiségű bór kijuttatására. A repce kénigényét szilárd trágyák alkalmazásával, különösen szárazabb évjáratokban, nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni. Érdemes ezért a talajra juttatott trágyák hatékonyságát a lombon keresztüli folyékony kéntrágyázással javítani. Zöldbimbós állapotig érdemes legalább 0,5 kg/hektáronként kijuttatni, a fejlődés és a későbbi olajképződés segítése érdekében.

Bórhiány repcén (Fotó: agric.wa.gov.au)

Búza. Az őszi búza hazai tápanyag-utánpótlási gyakorlatában az őszi alaptrágyázás és a tavaszi fejtrágya kétszeri megosztása elfogadott. Koratavasszal a hideg talajból a foszforfelvétel gátolt, a növények antociános elszíneződést mutathatnak, ilyenkor kondícionálhatjuk állományunkat jó vízoldékonyságú P és K tartalmú levéltrágyákkal.A levéltrágyázásra elsősorban szárba indulást követően (a nagy vegetatív tömeg mikroelemigénye miatt), majd kalászhányásban, illetve a szemtelítődés kezdetén kerül sor. A szárbainduláskor a vegetatív növekedést támogató cink kijuttatására is fordítsunk figyelmet, különösen olyan talajokon, ahol a kukoricával már „kietettük” a cinket, vagy az előveteményben hiánytüneteket diagnosztizáltunk. A jobb minőség érdekében a kalászhányást követően érdemes nitrogént és mikroelemeket tartalmazó levéltrágyákat használni. Számos kísérlet igazolta, hogy még a virágzás, illetve szemtelítődés idején adott kiegészítő nitrogén- és mikroelem-tartalmú lombtrágya a gabonaszem nyersfehérje-tartalmát emeli. Különösen ott van jelentősége, ahol egyrészt gyenge termőképességű talajon, kedvezőtlen időjárási körülmények között, másrészt a nem megfelelő nitrogén-műtrágyázás következtében a növény, a rendelkezésre álló készleteket döntően felhasználta. A minőségi búzatermesztés – étkezési búzák – esetén a kén utánpótlása különösen hangsúlyos lehet. Fokozottan kell erre figyelni ott, ahol a búza előveteménye intenzív technológiában termesztett olajos növény (repce, napraforgó). A levélen keresztüli kénpótlás ma még nem gyakorlat, de ahol a minőség is számít ott kalászhányásig –akárcsak a repcében- 0,5 kg/ha kén pótlása szükséges. Nagyobb sikérképződésre számíthatunk, javul a sütőipari érték.

Ne hanyagoljuk el búzáinkban a cink- és rézpótlást sem! Kalászhányásban és azt követően a réztartalmú levéltrágyázás hatására a hozamok és a nedvessikér-tartalom is jelentősen emelkedik. Bokrosodáskor és később virágzáskor a mikroelem-tartalmú lombtrágyák kijuttatása a fehérje- és nedvessikér-tartalom növekedését eredményezi. Ügyeljünk a készítmény és a koncentráció helyes megválasztására.

Napraforgó. A napraforgó termesztése során folyamatosan gondoskodnunk kell a bór pótlásáról. A sikeres termékenyülésben kulcsfontosságú szerepet kap a bór. A napraforgó bórigénye 350–400 g/ha. A bórhányos területeken egyre gyakoribb hazánkban is a tányérleesés, amit eddig közelünkben csak Bulgáriában és Törökországban ismertek. Ennek kapcsán a növény tápanyag-ellátási rendszerében gyakorlatnak kell lenni a gombaölő szeres kezeléssel egybekötött lombtrágyázásnak, melynek során nemcsak a megfelelő terméskötéshez szükséges bór, hanem más esszenciális mikroelemek (Cu, Fe, Zn, Mn) és a magnézium is pótlásra kerül. A levéltrágyázás ideje egyrészt a 6–8 leveles állapot, amikor a stabil vegetatív növekedéshez szükséges mikroelemeket juttatjuk ki, másrészt a csillagbimbós stádium, ahol a nagy bórtartalmú levéltrágyák használata javasolt.

A napraforgóban a repcéhez képest kevésbé hangsúlyos és tudatos a kén pótlása. Amennyiben kéntartalmú talajtrágyát nem juttatunk ki, kéntartalmú lombtrágyát érdemes alkalmazzunk a tenyészidőszak folyamán. Mennyisége itt is érje el legalább a fél kilogrammot hektáronként, kijuttatására legkésőbb csillagbimbós állapotig kerülhet sor!

Kukorica. A kukorica magas cinkigényéből adódóan számos mezőgazdasági területen mutatható ki az állományok cinkhiánya, melyre a növény érzékenyen reagál. Hiányában a kukorica növekedése visszafogott, károsodnak a generatív szervek, a virágképződés késik, esetleg el is marad. Az utóbbi évek talajvizsgálati eredményei azt mutatják, hogy hazánk jó adottságú kukoricatermesztő körzeteiben az intenzív termesztés következtében a cinkkészlet jelentősen csökkent. A talajban még jó cinkellátottság mellett is jelentkezhet relatív cinkhiány, melyet a foszforral jól vagy igen jól (esetleg túlzottan) ellátott területeken a foszfor-cink felvételének antagonizmusa idéz elő. Hasonló jelenség – a cink megkötődése – tapasztalható a bázikus kémhatású (meszes) talajokon. A cink- vas, magnézium és más mikroelem-hiány elkerülése érdekében 6–8 leveles állapotban használjunk levéltrágyákat, összekötve a kijuttatást akár egy kései poszt gyomirtással. Amennyiben külön menetben juttatjuk ki a lombtrágyát, akkor normál szántóföldi permetező esetén a lehető legkésőbbi időpontot válasszuk, amikor még a növény károsítása nélkül el tudjuk végezni a kezelést, ilyenkor már elegendő lombfelület áll rendelkezésre a lombtrágya hatékony felvételéhez.

Magnéziumhiány kukoricán

Az utóbbi években többször tapasztalhattuk, hogy a hűvös idő miatt átmeneti foszforhiány lépett fel, a hideg talajból a növények nem tudnak elegendő foszfort felvenni. Intenzív hibrideknél stresszoldás céljából 6 leveles állapot előtt is szükség lehet a magas foszfortartalmú oldatokkal végzett lombtrágyázásra. Ekkor célszerű lehet a foszfor mellett bór kijuttatása is, mivel erre a 6–9 leveles stádiumra esik a csődifferenciálódás is, ami részben determinálja a várható termés mennyiségét.

Tápanyag-visszapótlásról utoljára címerhányáskor szükséges gondoskodnunk. Előfordulhat, hogy cink vagy más mikroelemek valós, esetleg relatív hiányát tapasztaljuk állományunkban. A nagy termésmennyiség elérése érdekében juttassunk ki cinket és más mikroelemeket (pl. bór), melyet összeköthetünk a kukoricabogár vagy egyéb rovarkártevők elleni védekezéssel.

Dr. Hoffmann Richárd, egyetemi adjunktus, Kaposvári Egyetem Dr. Varga Csaba és Karika András, vezető szaktanácsadók, Nitrogénművek Zrt.

*Korábbi cikkünket lásd az Agrárium 2014/8. számában.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai