Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Dr. Tóth László Szent István Egyetem, GEK, 2014/04/10
Címkék: takarmány, szálastakarmány, siló, széna, rend, bála, rendfelszedő, bálázó
Szálastakarmányok elsősorban a nagytestű gazdasági állatok alaptakarmányát jelentik. A betakarítás technológiája alapvetően a takarmányterület méretétől, az állatállomány nagyságától és a rendelkezésre álló pénzeszközöktől függ.
A zöldtakarmányokat nagyobb mértékben tartósítva használják, amihez meg kell oldani a betakarítástechnológia gondos megválasztása mellett a takarmány konzerválását, tárolását is. Gyepfélékből elsősorban szenázs készítése ajánlott, viszont lucernából zöldtakarmány, széna és szenázs is készíthető. Pillangós virágúakból általában zöldtakarmány, takarmánykeverékekből zöldtakarmány, széna és szenázs is készíthető. Kukoricaféleségekből elsősorban erjesztett szilázs készül.
A zöldtakarmány formájában, közvetlenül etetésre való felhasználás meghatározza a betakarítási technológiát és a technológiában résztvevő gépeket. Döntően kétféle betakarításforma alakult ki. Rendfelszedő speciális pótkocsi alkalmazása, amely megoldja a rendfelszedést, sőt alkalmas közvetlenül az istállóban történő takarmánykiosztására is.
A kétmenetes technológiánál a szecskázás és a szállítás emelhető ki. Ennek megfelelően a szecskázás történhet egy szecskázó berendezéssel, amely szállítójárműre rakja a takarmányt, vagy egy kaszáló berendezésről, például a traktorra függesztett változattal, amely után rendfelszedő pótkocsi szedi fel a takarmányt és ezzel történik a szállítás a felhasználás helyére. Ez egy menetben is elvégezhető, ha a rendfelszedő egyben a kaszálást is elvégzi, tehát kaszálás és rendfelszedés egy menetet képvisel, és tart a takarmány kiosztásáig.
A napi zöldtakarmányt szecskázóval is betakaríthatjuk. Ekkor az első menetben a takarmányt levágják, majd felszecskázzák, szállítójárműre továbbítják, amely az istállóba szállítja. Pillangós virágúak esetében a szecskázás a szállítójárműben történik. Silókukoricánál a pótkocsi ürítése a silótérben történik. A füves keverékeknél lényeges, hogy a füvek bokrosodási időszakában, a szárfüvek megjelenése előtt végezzük el a betakarítást. Nem mindegy, hogy milyen kaszálóberendezést alkalmazunk, hiszen a talajkövetés igen lényeges, hogy a visszamaradó tarló egyenletes legyen, ugyanakkor a növény gyökérzete ne sérüljön. Gyakran alkalmazzák a nagyon egyszerű szerkezetű, vízszintes tengelyű lengőkéses dobokat a betakarításhoz, amelyek egyben az aprítást is elvégzik, és közvetlenül a pótkocsitérbe szállítják a takarmányt. A tépődobos megoldásoknál a szecska nem tekinthető homogénnek, tehát rövid és hosszú szálak egyaránt előfordulnak az anyagban.
Ha a takarmányokat az előzőtől eltérően nem közvetlen felhasználásra kívánjuk betakarítani, hanem a betakarítást tárolás követi (széna vagy szenázs), akkor a betakarítási technológia is eltérő.
A nagy hozamú tejtermelő tehenészetekben a takarmányozás úgynevezett TMR (Total Mixed Ration) rendszerben történik, vagyis az állatok egész évben azonos kevert takarmányt kapnak. A szenázst, szilázst, szárított szénaféléket abrakféleségekkel, illetve premixekkel keverik teljes értékű takarmánnyá, és az év 365 napján az állatok ugyanazt a takarmányt kapják (az összetételben és mennyiségben van eltérés egy-egy állatcsoportot tekintve).
A gyepek terméséből jó minőségű széna készíthető, ezért a gazdaságok csak kisebb mennyiségben készítenek belőlük szenázst. A lucerna betakarítása nagymértékben függ az időjárástól. Általában a lucerna második, esetleg harmadik kaszálása alkalmas (kifejezetten száraz időjárás mellett) jó minőségű széna készítésére. A gyepek és a pillangósok élettani és morfológiai tulajdonságaiban jelentős eltérések vannak, ezért a betakarítási technológiájuk is eltérő.
Mindegyik technológiánál az első művelet a kaszálás, rendre vágás, rotációs vagy alternáló kaszával. Az ezt követő munkaműveleteket már a tárolási forma határozza meg, tehát az anyagból szénát vagy erjesztett silótakarmányt (szenázst) készítünk. De eltérés lehet a tárolási formában is: hagyományos silóban vagy csomagolt bála formájában, amely kiválóan alkalmas megfelelő zárás esetén az erjesztéses technológiára is. Megkülönböztethető a réti széna, lucernaszéna és a lucernaszenázs készítési technológiája. Amint említettük, a műveletsor a rendre vágással kezdődik, ezt követi a rendkezelés (mivel csak a rendkezelés után tudjuk megfelelő formában elvégezni pl. a rendfelszedést). A rendfelszedéssel egy időben elvégezhető a szecskázás.
A lucernaszénánál a technológia bálázással is folytatható, amikor a kaszálást és rendkezelést követően az anyagot bálázzuk és a bálát szállítjuk, kazalba rakjuk. A kaszálás és rendre vágás lényeges művelete mindegyik technológiának.
A rotációs kaszák függesztett és vontatott változatban is készülnek. A magajáró gépek jelentős mértékben hasonlítanak a függesztett kaszákhoz, amelyek egyaránt lehetnek mellső vagy hátsó függesztésűek. A mellső függesztésű gépeket általában frontkaszaként említjük. A mellső függesztésű változatokat általában nagyobb teljesítményű (200–230kW) magajáró gépekhez használjuk. A nagy munkaszélességű rotációs kaszáló gépcsoport több elemből (4–5) tevődik össze.
A frontkaszák munkaszélessége 4,8 méterig változik, a hozzájuk csatlakozó vágószerkezet rendszerint robosztus kivitelű, általában dobos vágószerkezetet alkalmaznak. A vontatott berendezések nagy hozamú pillangósok kaszálására is jól alkalmazhatók. A rotációs kaszák vágószerkezete dobos és tárcsás kivitelben készül. Egyes konstrukciós megoldások forgórészenként egyedi talajkövetést biztosítanak a vágószerkezet részére, s egyenletes tarlót képesek visszahagyni, ami ökológiailag kifejezetten előnyös.
Lényeges, hogy a száradási idő minimális legyen, hiszen nagymértékben növeli a betakarítás biztonságát. Ezért a kaszákat szársértőkkel szerelik fel. A szársértő berendezéseket célszerű az anyaghoz választani. Ismertek T végű, vagy ujjas törő és horzsoló, illetve roppantó kivitelű szerkezetek (2. ábra).
2. ábra. Gumidobos szársértő egység (Vicon típus)
A szársértés meghatározza a renden lévő anyag száradási idejét. A száradás legintenzívebb a napsütéses órákban, 10-től 16–18 óráig (ebben az időszakban csökken legnagyobb mértékben a nedvességtartalom). Természetesen a száradás függ a levegő relatív páratartalmától. Akkor tudunk gyors száradást elérni, ha a szársértett anyag környezetének páratartalma alacsony, a hőmérséklet pedig magas.
Általában a szársértett anyagok 6–8 óránál hamarabb érik el a bálázáshoz feltétlenül szükséges 24–25%-os nedvességtartamot. Az esetek többségében a szársértő berendezés mögé rendterelő lemezt is szerelnek. A tömött anyagáram fellazítására egyes típusoknál az első terelőlemezek mellett külön terelőlapokat is felszerelnek. A vontatott gépek vázszerkezete általában paralelogramma felfüggesztésű. A vontatott kaszák egyes típusait rendkezelővel is felszerelik a kettős rendek képzéséhez (a szenázs készítésekor előnyösek) (3. ábra).
3. ábra. Rotoros rendkezelő (Fella TS 12555 4), szélessége 12,50 m
A rendkezelés a szálastakarmány-betakarítás egyik legfontosabb munkaművelete. Különösen csapadékos időjárás esetén. A művelet meghatározásánál figyelembe kell venni az ökológiai adottságok mellett a rendkezelést követő munkaműveleteket is, tehát azt, hogy rendfelszedés és bálázás vagy rendfelszedés és szecskázás követi-e (4. ábra).
4. ábra. JAGUÁR 860 szecskázó rendfelszedő adapterrel
Ha a rendfelszedést bálázás követi, akkor figyelembe kell venni, hogy a lucernát vagy a gyepet szénaként vagy szenázsként kívánjuk felhasználni. Lényeges, hogy a gyepszéna bálázva, szecskázva vagy széna formájában kerül betakarításra.
Bálázásos betakarítás, szenázskészítés
Rendkezelés. A terített rendek esetén a legnagyobb a száradási intenzitás. Ekkor 1,8%/óra nedvességvesztés is elérhető lucerna esetében. Ugyanez gyepnél valamivel kevesebb, de természetesen függ a terített rend méretétől, a terület hozamától. A terítés a szénakészítésben akár napokat is jelenthet, de szenázskészítésben általában 6–8 óra a leggyakoribb időrövidítés. A terített renden lévő anyagok, például a lucerna, általában 26–36%-os nedvességtartalomnál, számottevő pergési veszteség nélkül rakhatók össze bálázáshoz, illetve szecskázógépekkel homogén szecska készíthető. A lucerna vagy más pillangósok rendkezelésénél általában csak a vezérelt ujjas berendezések végeznek kíméletes és megfelelő munkát, ez vonatkozik a rendterítésre, a rendrakásra vagy a rendforgatásra is. A rendkezeléshez eltérő gépkonstrukciók állnak rendelkezésre (5. ábra).
5. ábra. CLAAS VOLTO 1100 típusú, 10 rotoros, hárompont
függesztett rendterítő (MAX SPREAD technológia)
A rendsodrók csoportosíthatók a rendsodrás módja szerint csak sodró vagy forgató-lazító, illetve csak terítő berendezésekre. A rendsodrók gyakran „erős” sodratot készítenek, viszont a forgatómunkájuk mérsékelt, terítő vagy lazító hatásuk alig érvényesül.
Régóta ismert és elfogadott berendezések a csillagkerekes rendsodrók. Általában vízszintes tengelyű kivitelben készülnek. A szalagos rendsodró gépek munkaszélessége kisebb. Merevujjas, nem vezérelt munkavégző elemekkel, függesztett változatban is készülnek. A nagyobb munkaszélességű, kotró kivitelű berendezések bonyolultabbak, de kíméletesebb munkát végeznek.
A rendterítő berendezések 6–12 m-es munkaszélességgel, általában vontatott kivitelűek. A forgórészeik minden esetben hajtottak.
A rendrakó berendezések (a munkarenden) a rendterítő berendezések után következnek. Rendszerint vezérlőujjasok, csak ritkábban találkozunk merevujjas megoldásokkal. A munkaszélességük 3–4 m, rendszerint függesztettek. A nagyobb berendezések munkaszélessége 7–9 m, s vontatott kivitelűek. A Kuhne cég rendrakójának forgórészei rugalmas gumihengerek és kíméletesen mozgatják az anyagot.
Ismeretesek univerzális rendkezelő berendezések, amelyek az összes rendkezelési munka elvégzésére alkalmasak. Általában a nagy állatállomány és nagy termelőterülettel rendelkező gazdaságok számára ajánlhatók, mivel nagy a területteljesítményük (rendterítők és rendrakók). Az üzemeltetéshez nagyobb teljesítményű traktor szükséges. A gyakoribb kaszálású, rövid szárú a gyepeknél a rendsodró gépek is jól használhatók, mivel kevésbé képeznek az anyagból tömör sodratot.
A rendkezelő gépeknél mindig figyelemmel kell lenni a következő technológiai műveletre, azaz hogy milyen további műveletek lesznek. A bálázóberendezéseknek a szőnyegszerű rend munkaszélességéhez kell igazodniuk, csak megfelelő szélességű rend esetén képesek jó minőségű munkát végezni. De ugyanez vonatkozik a szecskázógépekre is, a folyamatos leterhelésük érdekében.
A nagy hozamú gyepeknél a rendterítést közvetlenül a kaszálás után, az anyag 70–75%-os nedvességtartalma mellett célszerű elvégezni. Kisebb hozamoknál, kedvező időjárási körülményeknél a rend összerakásáig nem is szükséges az anyagot megbolygatni. Gyepszénánál a rend összerakása 40–45%-os nedvességtartalom mellett a leginkább előnyös. Csapadékos időjárásnál nem kerülhetjük el a rend forgatását és a rend lazítását. Ügyelni kell arra, hogy e műveletet mindig nagyobb páratartalmú napszakokban végezzük. A lucernában a levélpergés így sem kerülhető el, de a veszteség kisebb, mint ha penészedésből származna a kár.
A nagy munkaszélességű rendkezelő gép a Claas Volto 740 H, munkaszélessége 7,4 méter, az 1050-es típusé 10 m. Mindegyik berendezés rendterítést és rendlazítást is képes végezni. De a Claas Liner 1550 Twin (6,8–7,6 m-es munkaszélesség) rendképzést és rendátrakást is végez. A Krone KV 460-4 függesztett változata rendterítésre és rendlazításra is egyaránt alkalmazható. A Kuhne függesztett változata (GRS 25) rendterítésre és rendképzésre is kiváló, de nagyobb teljesítményű GA 7302 DL típusa dupla szélességben végzi a rendterítést és átrakást.
A rendfelszedés történhet rendfelszedő pótkocsival, különféle bálázógépekkel vagy szecskázókkal. A rendfelszedő pótkocsik általában univerzálisan használhatók fonnyasztott lucernában szárításos széna készítésénél. A szeletelővel felszerelt rendfelszedő pótkocsik a kisgazdaságban előnyösek, szenázskészítésre is felhasználhatók (6. ábra).
6. ábra. CLAAS QUANTUM 5800A rendfelszedő szecskázó
A szénafélék betakarítása döntően bálázásos technológiával történik. A széna- és a szenázsbála készítésének jól ismertek a műszaki technológiai feltételei. A kézi munkaerővel jobban ellátott kis- és középvállalkozások részére megfelelőek a szögleteskisbála-készítő berendezések. Általában automata kötözőszerkezettel vannak felszerelve és műanyag kötözőanyagot használnak. A lucernaszénában 25–30%-os nedvességtartalom elérésekor javasolt bálázni, ennél a nedvességtartalomnál a lucerna még nem pereg. E bálázógépek igen széles méret- és teljesítményválasztékban készülnek.
A hengeres nagybálázó gépek alapvetően a kézi munkaerőt minimalizálják. Kialakításuk szerint állandó és változó kamrás (térfogatú), a tömörítés módja szerint pedig a palást felől középre, vagy középről a palást felé tömörítő megoldások ismertek. A technológiai alkalmasság szempontjából széna-, szalma- és szenázsbála, vagy csupán széna, illetve szalma készítésére alkalmas kivitelek vannak. A kötözés működtetése automatikus vagy kézi vezérlésű. A bálakamra kialakítása szerint lehet állandó térfogatú, illetve a készített bála méretéhez, átmérőjéhez igazodó változó térfogatú.
Az állandó bálakamrás gépek a palást mentén tömörítenek, és a bála belseje lazán marad. Rendszerint könnyebb bálákat készítenek, amelyek előnye a pillangósoknál van, hiszen az nagyobb nedvességtartalmú betakarítást tesz lehetővé, mivel a laza belső szerkezet utószellőztetésre, utószáradásra is alkalmat ad. A változó bálakamrás gépek egyenletesebb tömörségű bálát készítenek, amelyek száraz széna, illetve szalma bálázása esetén előnyösebb különösen a stabilabb kazlazás szempontjából. A hengeres bálakészítő gépeknél a bála kötözése általában álló helyzetben történik, és ekkor történik a bála kidobása is. A változó bálakamrás gépeknél kötözőzsineges kötözőszerkezetet alkalmaznak.
A műanyag fóliával vagy hálóval működő berendezések általában kétszer vagy háromszor tekerik körbe a bálát, azt követően vágják el a fóliát vagy a hálót. Az újabb berendezéseken elektromos távvezérlőt alkalmaznak.
A nagybálázó gépek általában szálas takarmány és szalma betakarítására alkalmasak, erre fejlesztették ki őket, de kukoricaszár bálázását is el lehet velük végezni.
Már említettük, hogy utószáradás szempontjából az állandó bálakamrás gépek az előnyösebbek, mivel bála közepe lazább. Lucernabála készítésére a hengeres bálázók közül az állandó bálakamrás gépek használata javasolható, ezért a gépek felszerelhetők fóliázóval, illetve hálós kötözőberendezésekkel is, ami csökkenti a takarmánytárolási veszteségeket. Az állandó kamrás hengerbálázóknál a bála mérete ∅1,2×1,8 m, és a tömegük 370–760 kg, a területteljesítményük 8–17 tonna/h között változik. A nagyobb teljesítményű állandó bálakamrás gépeknél előfordul 600–800 kg tömegű bála is, és a bálakészítés teljesítménye eléri a 32–33 t/h értéket is.
A változó bálakamrás gépek kompromisszumok nélkül egyaránt alkalmazhatók lucernaszéna bálákhoz és gyepszéna bálákhoz, de kiválóak szalmabálák készítésénél is. Általában az állandó kamrás berendezések karbantartási igénye kisebb.
A bálacsomagolás a takarmányok tartósítási technológiának fontos eleme. A bálacsomagoló gépek egyszerű szerkezetek, vontatott és függesztett változatban egyaránt készülnek. A méret a bálaátmérő vonatkozásában 600–1800 mm között változik, a csomagolási teljesítmény 11–37 t/h. Fóliavastagságot célszerű 25 μm, vagy ennél nagyobb mértékre választani. Egy-egy bálához 180–200 fm anyagot használnak fel, hogy a megfelelő zárásbiztonság elérhető legyen (7. ábra).
7. ábra. UNIWRAP ROLLANT 455 típusú bálázó és csomagoló
Külön említést érdemel a csoportos bálacsomagoló berendezés. Ilyen például a POMI Kombi- Pack Super típus, amely hosszú bálasorcsomagot készít.
A szögletesnagybála-készítő gépek külön csoportot képeznek, általában nagyobb motorteljesítményt igényelnek, ez vonatkozik a felszedésre a tömörítési igény miatt is. Általában lengő- és csúszódugattyús kiviteleket alkalmaznak. Kötözőszerkezetük rendszerint automata. A csúszódugattyús szögletesnagybála-készítő gépek teljesítménye kedvező, jó a munkaminőségük, ezért ma már szinte kizárólag az ilyen konstrukciókat alkalmazzák, vásárolják szívesen a gazdálkodók. 40–60%-os nedvességtartalmú anyag tömörítését végzik ezekkel, és a bálákat 6–8 órán belül a tárolóhelyre szállítják, majd a kazlazásnál szorosan egymáshoz illesztik, hogy a lehető legkevesebb levegő maradjon a kazalban. Összerakás után fóliával kell lezárni a kazlakat, és ügyelni kell arra, hogy a fóliaborítás ne sérüljön, tehát levegő ne jusson a bálákhoz. Ha jól végeztük a munkát, akkor a konzisztenciájában a szénához hasonló anyagot kapunk.
A nagybálázóknál a bálahosszúság általában változtatható, a gépeken állítható. A bála mérete a típustól és a gyártóktól függően 2,5×1,25×0,84 m (Krone Big Pack) közötti értékek között változik. A bála tömege 500 kg-tól közel 1000 kg-ig változhat. A szenázskészítésnél alapvető követelmény, hogy az anyagban tejsavas erjedés jöjjön létre. A szálak nedvességtartalmának általában 60–65%-nak kell lenni. Ez viszont azt jelenti, hogy a lábon álló szálas anyagot először rendre kell vágni, majd a rendre vágott anyagot szecskázógépre szerelt rendfelszedő géppel szedjük fel és végezzük el a szecskázást. Általában 2,0–2,8 m, de a nagyobb motorteljesítményű magajárógépek 3,2–4,5 munkaszélességben is készülnek, s így több rend felszedésére is alkalmasak.
A jó kukoricafajták hozama 45–70 t/hektár. 40–70%-os nedvességtartalom mellett célszerű betakarítani, amikor szemek már közel a teljes érés állapotában vannak. Ekkor a legnagyobb tápértéke. A szemeket feltétlenül sérteni, zúzni kell, hogy az állatok emésztése hatékonyabban megtörténjen. A zúzóegységek használatakor a fajlagos energiaigény jelentős mértékben nő (8–12%-kal). Ha az elméleti szecskahosszt csökkentjük, a fajlagos hajtóanyag-felhasználás akár a harmadára is csökken. Például, ha a Claas Jaguar 840 típusnál a szecskahosszt 4 mm-ről 17 mm-re növeljük, a teljesítmény 30%-kal növekszik, miközben a fajlagos üzemanyag-felhasználás 13–15%-kal csökken.
Ajánlott kiadványokDr. Romhány Pál:
Kortársunk az agrárpolitikaFári Miklós Gábor - Kralovánszky U. Pál - Popp József:
Biotechnológia - Anno 1917-1919 Ereky Károly víziója az élettudomány alkalmazásárólDr. Szendrő Péter (szerk.):
Példák mezőgazdasági géptanbólDr. Tóth László:
Szálastakarmányok betakarítása, tárolása és etetése
Ez is érdekelhetiDecember közepétől beadható a sertés állatjóléti kérelemÁllati takarmány napraforgódarábólTudás nélkül nincs sikeres agrárium
Hírlevél feliratkozásA kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.
Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.
A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra
Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.
« vissza