A versenyképes magyar agráriumért

Kategória: Kamara | Szerző: Hajtun György, 2017/07/01

Győrffy Balázs, a NAK elnöke

– Elnök úr, nem véletlen, hogy azt hirdetik, a Kamara segít a gazdáknak. De mit segítenek a gazdák a Kamarának?

– Teljesen másodlagos, hogy a gazda segít-e vagy sem. A gazdának ugyanis nem kell segítenie a Kamarának, mivel a Kamara van a gazdákért, a tagságáért. Azt gondolom, hogy a köztestület a jogszabályban meghatározott kötelezettségeinek tesz eleget, és a befizetett tagdíjakkal megteremti azt a stabilitást, ami lehetővé teszi, hogy a rendezvényeket megálmodjuk és megvalósítsuk. Márpedig szerteágazó a feladatkör. Többek között lehetővé válik a jégkármérséklő rendszer országos méretű kiépítése, ami csaknem kétmilliárd forintos beruházást igényel. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara pályázik az országos jégeső-elhárító rendszer kiépítésére a Vidékfejlesztési Program keretein belül. Sikeres elbírálás esetén közel egy év múlva már üzemelhet is a rendszer. Az üzemeléssel jelentős értéket, mintegy 50 milliárd forintot lehet megmenteni az agráriumban. A rendszer kiépítése és üzemeltetése a gazdálkodóknak plusz pénzbe nem kerül. A kiépítés 1,8 milliárd forintos költségét a VP fedezi – illetve ehhez a Kamara kisebb saját forrást is hozzátesz –, az éves, becslések szerint közel 1,5 milliárd forintos üzemeltetési költséget a működtetési szerződés alapján az agrár-kárenyhítési alapból tudja majd lehívni a NAK. Szóval, ha a lehetőségeket ki tudjuk használni, akkor a gazdák is elégedettek lesznek velünk.

– A törvény szerint a gazdálkodóknak kötelező belépniük a Kamarába. Ez nyilván okoz ellenérzéseket is…

– Kétségtelen tény, és nem valószínű, hogy ezt az ellenérzést valaha is meg tudjuk szüntetni. De abban vagyunk érdekeltek, hogy a magyar mezőgazdaság versenyképes legyen, hogy a tagjaink eredményesen tudjanak gazdálkodni. Ehhez szeretnénk olyan hátteret biztosítani, amellyel a tagságunk is meg tudja valósítani az álmait, elképzeléseit. Az I. NAK Szántóföldi Napok és Agrárgépshow-n például az elméleti kérdésekre adtunk gyakorlati válaszokat, hiszen nemcsak megnézni lehetett a gépeket, hanem ki is próbálhatták a gazdák. Ez azért nem mindegy, mert a gazdálkodók többsége beruházásokat tervez a következő időszakban, ezért fontos, hogy kiszolgáljuk őket azokkal az információkkal, amelyekkel megalapozott döntéseket hozhatnak az eredményes gazdálkodás érdekében.

– Új fogalom is megjelent a szótárukban, ez pedig az edukáció. Jelenti-e ez más jellegű feladatok végrehajtását?

– Azzal szembesültünk, hogy nagyon sok esetben látens igényeket kell kiszolgálni.

– Mit jelent ez pontosan?

– A gazdálkodók sem tudják mindig egyértelműen megfogalmazni, hogy mit várnak el tőlünk. Olyan igényeket kell tehát kiszolgálnunk, amit csak körvonalakban érzékelünk, és nekünk kell konkretizálnunk. Nem szégyen, ha a környezetünkből vesszük át a jó megoldásokat, ötleteket, hiszen nem szégyen tanulni. Nekünk meg kell mutatnunk, hol tart a világ élvonala, és azt is meg kell mutatnunk, hogy a magyar gazdák hol tartanak. Itt persze nem szabad megállni, hiszen a megoldásokat is el kell mondanunk, azt, hogy a magyar gazda hogyan juthat el a világ élvonalába, milyen megoldásokat kell alkalmaznia, hogy erre lehetősége legyen, milyen gondolkodásmódot kell választania, mennyire kell nyitottnak lennie az újdonságok iránt. Fontos, hogy a gazdasági összefüggéseket is lássák a tagjaink, mert a genetika, a géptechnológia fejlődése rohamléptekkel megy előre. Mindennek össze kell állnia ahhoz, hogy a gazdálkodás eredményes legyen nemcsak ma, hanem holnap, holnapután is.

– Nem véletlenül kezdtem a beszélgetést azzal, hogy a gazdák mit adnak a Kamarának, ugyanis régi és nehéz kérdés az integráció megvalósítása.

– Köszönöm a felvetést, mert évek óta dolgozunk azon, hogy az integrációk megvalósulását előmozdítsuk. Kidolgoztuk és társadalmi vitán megvitattuk a termékpálya szintű integrációs együttműködés lehetőségeit az agrárgazdaság területén, ami új alapokra helyezi az integrációs szerződéskötést. Reményeink szerint ősszel akár jogszabály is születhet ebből az anyagból, amit nagyon sokan félreértenek. Mi ugyanis nem az integrációs törvény akarjuk megváltoztatni, hanem a Polgári Törvénykönyvben szeretnénk egy új, külön szerződéses kategóriát létrehozni. S ez volna a mi általunk kidolgozott és javasolt integrációs szerződés keretjellege. Napjaink agrárpolitikai tematikájú megszólalásai szinte kivétel nélkül érintik a szövetkezés, az integráció kérdését. Nem csekély feladat az együttműködés kérdésében az érdemi tudati változás elérése. A rendszerváltozást követően az agrárpolitika középpontjában épp a szövetkezés elvének a lebontása állt, nem csekély politikai felhanggal kísérve. Több mint 20 évvel a rendszerváltozás után azonban reálisan meg lehet állapítani, hogy a korabeli nyilatkozatok politikai tartalmát nem is vitatva, akarva vagy akaratlanul a korábbi gazdasági együttműködési (szövetkezési) formák szétzilálódása egyben a gazdasági teljesítmény és a gazdasági érdekérvényesítés csökkenését is eredményezték az agrárium területén azáltal, hogy a piacnyitással szemben lényegében érdemi fellépési lehetőség, eszköz és intézmény nem állt fenn. És épp ez az a pont, amikor napjainkban a termelői együttműködés gondolata egyre erőteljesebben megjelenik. Az EU-csatlakozás ugyanis kezdetben nem csekély eufóriát okozott az agrárium szereplőinél, hiszen viszonylag kevés feltétel teljesítésével viszonylag magas összegű, normatív alapon járó támogatáshoz (lásd földalapú támogatások) lehetett jutni olyan tevékenységgel (pl. gabonafélék termesztése), amelyek viszonylag kevés élőmunka-ráfordítás és nagyfokú gépesítés mellett tisztes jövedelmet eredményeztek. Napjainkban viszont egyre nyilvánvalóbbá kezd válni, hogy a gabona- és az olajpiac ártendenciái szoros kapcsolatban vannak egymással, és ha csökken vagy stagnál az olaj ára (már pedig ez történik), az kihatással van a gabonafélék piacán elérhető árakra is.

– Valóban égetően szükség van a gazdasági jellegű integrációk megalakítására.

– Hozzáteszem, hogy politikamentesen gondolkodunk erről a kérdésről, és szakmai alapokon fogalmaztuk meg a javaslatunkat. Nyilván könnyű belemagyarázni mindazt, amit mi nem tettünk bele az anyagunkba, de érdekeltek vagyunk abban, hogy az atomizált termelést – amely hosszú távon nem fenntartható – az együttműködés irányába tereljük. Politikai szándék szerint Magyarországon a földterületek 80 százalékát a kis- és családi gazdaságok kell, hogy műveljék, ezért is vagyunk kénytelenek az összefogást sürgetni, szorgalmazni. A gazdálkodók viszont nem eléggé nyitottak erre a kérdésre, ezért is hangsúlyozzuk, hogy az edukáció a legfontosabb. – Gondolom, a falugazdász hálózatukon keresztül sikerül ezt a gondolatot is elültetni a gazdálkodók fejében. – Kétségtelen tény, hogy a falugazdász hálózattal eljutunk a végekre, de úgy kell a munkát végezni, hogy azt ne kényszernek érezzék az érintettek. Sokan nem veszik figyelembe, hogy az integrációs szerződés önkéntességi alapon működik, senki nem kényszerít senkire semmit, ez csupán egy lehetőség, amivel lehet élni vagy nem élni. Ha a gazda úgy gondolja, hogy neki nem megfelelő ez a forma, akkor nem kell belelépnie ebbe az integrációba, ha viszont lát benne gazdasági lehetőséget, akkor éljen vele. Azt gondolom, hogy az utóbbi gazdának lesz igaza, van érdemi lehetőség abban, ha közösen gondolkodunk, és együtt lépünk.

– Fogyasztást ösztönző akciók egész sorát indították el. Miért fontosak ezek a rendezvények?

– A dinnye és az alma rendezvényeket továbbra is megtartjuk, de felhívtuk a figyelmet a hazai gomba- és spárgatermesztés fontosságára is. Szeretnénk a feldolgozott termékek irányába elmozdulni, így az élelmiszeripar szereplőit is bevonhatjuk az eseményekbe. A közeljövőben a péksüteményeket is górcső alá vesszük, mert a fogyasztókat is tájékoztatnunk kell a hazai termelés magas minőségéről. A tájékoztatás érdekében indítottuk el az „Itthonról otthonra” című facebook oldalunkat. Megújult portálunk tagjaink, valamint minden, a magyar agrárium világában érintett számára kínál folyamatosan frissülő tartalmat. Bővülő szolgáltatásainkkal, és információs bázisunkkal az agrár- és az élelmiszeripari szektor szereplőinek tevékenységét kívánjuk segíteni.

Kamarai TAGDÍJBEVALLÁS: 2017. JÚLIUS 15. A HATÁRIDŐ

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tagdíjbevallási határideje 2017. július 15. Azok az őstermelők, akiknek előző évi árbevétele nem érte el a 600 ezer forintot, és emiatt nem kell bevallást tenniük, 2017. június 30-ig fizethetik meg a 2.000 forint tagdíjat. A többi tag esetében a tagdíjbefizetés határideje 2017. július 31. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál jelenleg is tart az idei tagdíjbevallási időszak. A kamarai tagok 2017. július 15-ig tehetik meg bevallásukat a Kamara portálján (www.nak.hu) elérhető e-Irodába belépve. Mintegy 200 ezer kamarai tagnak kell eleget tennie ezen kötelességének. Közülük eddig már több mint 50 ezren elkészítették tagdíjbevallásukat. Az igénybe vehető tagdíjkedvezmények idén tovább bővültek. Azok a tagok, akiknek agrárgazdasági tevékenységből származó nettó árbevétele nem éri el a teljes árbevételének 33 százalékát (külön kérelem esetén 50 százalékát), kérhetik, hogy a tagdíjfizetési osztályba sorolás csak az agrárgazdasági tevékenységből származó árbevétel alapján történjen. A változás jelentős, hiszen ez eddig 20, külön kérelem esetén 25 százalék volt. Azoknak a kamarai tagoknak, akik 2017. július 15-31. között tesznek bevallást, a fizetendő tagdíj 10 százalékának megfelelő késedelmi pótlékot is meg kell fizetniük a tagdíjon felül. A tagdíj megfizetésének határideje változatlanul 2017. július 31. Ezt követően a bevallást nem tett tagok tagdíjfizetési kötelezettségét a Kamara állapítja meg, esetükben a pótlék a megállapított tagdíj 20 százaléka. Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében nem kell bevallást tenniük a földműves tagoknak, illetve azoknak a kizárólag őstermelőként tevékenykedő kamarai tagoknak, akiknek az előző évi árbevételük nem érte el a 600 ezer forintot, és semmilyen, a NAK Alapszabályában foglalt kedvezménnyel nem kívánnak élni. Esetükben elégséges, ha 2017. június 30-ig banki átutalással vagy a NAK által postai úton megküldött csekken megfizetik a 2.000 forint tagdíjat. A NAK előzetes adatai alapján több mint 180 ezer tag élhet ezzel a könnyítéssel. A NAK Küldöttgyűlése idén májusban határozott arról, hogy ha a 2016-ban a tagjegyzékbe vett tagok 2017. július 31-ig megszüntették, illetve megszüntetik a tagságukat, és a rögzített egyéb feltételeknek is megfelelnek, mentesülhetnek a tagjegyzékbe való bekerülésük évét megelőző években esedékes tagdíj megfizetése alól. A Küldöttgyűlés arról is döntött, hogy 2017. július 31-ig ismételten megnyílik a 2013-2016 évekre a tagdíjalap arányosításának lehetősége azoknak, akik folytattak, illetve folytatnak agrártevékenységet. Az ezzel kapcsolatos ügyintézés a fent említett e-Irodán keresztül történhet, ahol a visszamenőleges tagdíjkedvezmények igénylésének részletes szabályairól is tájékozódhatnak az érintettek.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban