Fejlesztésekkel a versenyképesebb mezőgazdaságért

Kategória: Kamara | Szerző: (hajtun) Fotók: Hajtun, Szujó, 2017/07/02

Font Sándor

Nagyszabású rendezvénynek szánta a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Országos Szövetsége az I. NAK Szántóföldi Napok és AgrárgépShow – Mezőfalva rendezvényt, amely a 3 nap során bebizonyította, megérte megálmodni a közel 40 hektáros területre az álló- és mozgógépes, növénytermesztési fajta- és technológiai bemutatókat és egyéb kiállításokat, szakmai tanácskozásokat.
Mint Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, nyitóbeszédében elmondta, 120 kisebb-nagyobb agrárvállalkozás érezte úgy, hogy érdemes jelen lennie ezen az eseményen. A szántóföldi bemutatót a NAK és a MEGFOSZ hónapokkal korábban kezdte el közösen szervezni, és rengeteg munkát, lelkesedést, energiát tett bele mindenki azért, hogy a kezdésre minden úgy nézzen ki, ahogy azt elképzelték, és ahogy az meg is valósult. A rendezvény a versenyképes agráriumhoz kíván hozzájárulni azzal, hogy a gazdák okszerű és jó gazdálkodásának elősegítéséhez a megfelelő szakmai információkat, mezőgépeket egy helyszínen mutatják be, fogalmazott a Kamara elnöke.

A feldolgozóiparban keresendők a kitörési pontok

A rendezvényen Font Sándort, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága elnökét a megnyitó beszéde után kértük mikrofonhoz.

– Elnök úr, Ön szerint a magyar mezőgazdaság hatékonyság, gazdaságosság szempontjából milyen állapotban van?

– Rendkívül izgalmas kérdés, hogy mit tartunk hatékonynak. Az jelenti-e a hatékonyságot, hogy egy hektáron mekkora értéket teremtünk, és ezt hány gazdálkodó termeli meg, vagy pedig azt, hogy mekkora a foglalkoztatottság, hogy biztonságos élelmiszert termelünk-e, és ezzel látjuk-e el a hazai lakosságot? Ha egészséges élelmiszerrel látjuk el a fogyasztókat, akkor többek között csökkentjük az orvosi költségeket. A magyar mezőgazdaság tiszta agrárterületen tiszta élelmiszert termel, ezért nem engedjük a vitatott GMO-s növények magyarországi köztermesztésbe vonását, sőt ezért szeretnénk, ha az import takarmányokat – amelyek többsége GMO-s alapú növényből tevődik össze – hazai fehérjealapú takarmányokkal váltanánk ki. Ettől kezdve pedig az etetett állatok húsa is GMO-mentes lesz. Az ilyen élelmiszereket külön lógóval látjuk el, erről már a jogszabály is megszületett. Szóval, mi az, hogy hatékonyság? Ez egy nehéz kérdés, mert természetesen az érintett gazdálkodó hatékonysága az, hogy az egységnyi befektetés után minél nagyobb legyen a megélhetéshez biztosított jövedelme. A társadalmi hatékonyságot más oldalról közelítettem meg, de természetes az, hogy a gazda nem mehet tönkre. Legyen olyan a mezőgazdaság, hogy érdemes legyen benne dolgozni, legyen az fiatal gazda, növénytermesztő, állattartó (ők szoktak a legnagyobb bajban lenni), vagy legyen az kertészeti kultúra művelője. Az igazi nagy hatékonyság az élelmiszer-biztonságban és a minőségben rejlik, amit a magyar gazdák ma is jól tudnak. Nekünk az kell, hogy jó legyen a hatékonysági mutatónk, hogy jó minőségű élelmiszerrel tudjunk exportban is igen jelentőset hozzáadni a magyar GDP-növekedéshez.

– Milyen kitörési pontokat fogalmazna meg az ágazat számára?

– Véleményem szerint a kitörési pontokat nem a mezőgazdasági termelésben kell keresni, hiszen a mediterrán növényeken kívül szinte minden más növényi kultúrát megtermelhetünk Magyarországon, így rendkívül széles választékot kapunk. Minden területen magas színvonalon tudunk termelni, azonban azt is látjuk, hogy tömegtermékként értékesítjük az árut. A feldolgozóiparban kell a kitörési pontokat megfogalmazni, mert a megtermelt alapanyagot nekik kell késztermék formájában a piacra vinni. Ezzel nem csupán a nyereségesség növelhető jelentősen a hozzáadott érték révén, hanem a foglalkoztatottság mértéke is. Azt mondhatom, hogy a mezőgazdaság termelési alapjai jók – persze az időjárást mi sem tudjuk befolyásolni –, míg a feldolgozott termékek arányát növelni szükséges.

– Mit tesz a Mezőgazdasági Bizottság ezen célok elérése érdekében?

– Legyünk őszinték, a Bizottság országgyűlési szereplő, ahol a törvényalkotásért felelünk. Más kérdés, hogy egyes rendezvényekkel, nyílt napokkal, szakmai konzultációkkal, vidéki látogatásokkal a figyelmet az ágazatra tudjuk irányítani. A Bizottság nem kormányzati szereplő, pénzeszköz nem áll a rendelkezésére, ezeknek a biztosítása a Kormány feladata.

Támogatások nélkül is eredményesnek lenni

Kis Miklós Zsolt

Kis Miklós Zsolt, a Miniszterelnökség vidékfejlesztési államtitkára a NAK mikro-, kis- és középvállalkozásokért felelős országos alelnöke is. Ezúttal államtitkári minőségében kérdeztük.

– Államtitkár úr, a Vidékfejlesztési Program keretében – március 31-ig – valamennyi pályázati kiírás megjelent. Mi szükséges ahhoz, hogy a gazdák a jövőben is sikeresek legyenek?

– Ágazattól függő a siker elérése, minden egyes ágazatnak más-más a lehetősége, a problémája. Azon kívül, hogy rengeteg pályázatot meghirdettünk, és reményeink szerint sok fejlesztés is megvalósul ennek következtében, abban hiszek, hogy versenyképes gazdaságot kell megvalósítani. Ahogy az elmúlt évtizedekben fejlődött a Közös Agrárpolitika, abból láthatjuk, hogy előbb-utóbb eljön az az időszak, amikor már nem lesz a jelenlegihez hasonló támogatási rendszer. A gazdákat tudatilag is fel kell készíteni arra, hogy próbáljunk meg a támogatásoktól függetlenül is eredményesek lenni, mert ha ez nem történik meg, és folyamatosan csak a területalapú támogatásokra támaszkodunk, akkor csak egy nem eléggé hatékony, versenyképtelen mezőgazdaságról beszélhetünk. Szerencsére nem így van, de a számok beszédesek. Ha megnézzük, mennyi támogatást kap az ágazat, és mennyi a kibocsátás, akkor érdekes, elgondolkodtató adatokat kapunk. Összegezve azt mondhatom, hogy az ilyen rendezvényeken, képzéseken keresztül is az az üzenet, hogy a fejlesztésekkel versenyképesebb mezőgazdaságot tudunk építeni. Elengedhetetlen az, hogy ne csak az agrárágazat fejlesztései valósuljanak meg, hanem azoké az ágazatoké is, amelyek segítik az agrártermelést. Ez esetben, elsősorban az élelmiszeriparra gondolok, hiszen a mezőgazdaságunk két-három évtizedes fejlődésének egyik gátja volt, hogy az élelmiszeriparunkat teljesen lerombolták, privatizálták, szinte a nullával tették egyenlővé. Borzasztóan nehéz újra felvenni a versenyt, mivel a globális piacon kell helytállni. Nem véletlenül döntött úgy a Kormány, hogy a fejlesztési pénzekből több százmilliárd forintot az élelmiszeripar fejlesztésére kell fordítani. Azon túlmenően, hogy új munkahelyek fognak képződni, az ipar fejlődése a mezőgazdaságot is magával tudja „ragadni”, vagyis a pozitív irány az agrárágazatban is érezhető lesz. Ha megvalósulnak a beruházások, a mezőgazdasági termelők nemcsak beszállítók, hanem akár tulajdonosok is lehetnek az iparágban. Az elkövetkezendő öt évben – reményeink szerint – az eredményeket is látni fogjuk.

– Elegendő-e csupán fejleszteni?

– A fejlesztések azért szükségesek, hogy a kicsi, a közepes és a nagyvállalkozások talpon maradjanak. De üdvözítő lenne, ha az összefogás is létrejönne, olyan, amelyet jelenleg történelmi okokból elutasít a gazdatársadalom. El kell telnie még egy kis időnek, és meg kell valósulnia a generációváltásnak ahhoz, hogy az összefogások megerősödjenek. El kell mozdulni arról a pontról, hogy csak gazdasági kényszer nyomására alakuljanak integrációk, szövetkezések. A józan paraszti ész is azt diktálná, hogy közösen, együtt sikeresebbek lehetünk akár az inputanyagok vásárlásánál, akár a közös értékesítésben. Egyelőre azonban mindenki a saját gazdaságát kívánja fejleszteni, és majd csak azután kezd el közösségben gondolkodni. A következő években még rengeteg a tennivaló, elég, ha csak egy témát, az öntözésfejlesztést említem. Ahhoz, hogy a gazdálkodók versenyképesen, hatékonyan tudjanak termelni, ahhoz a vízgazdálkodásban komoly eredményeket kell elérnünk. Ehhez több százmillió forintos nagyberuházásokra, nagyon jó tervekre és a szakemberek tudására is szükség van, mert tervek és tudás nélkül mit sem ér a jó szándék. A következő időszakban ez lesz az egyik legnagyobb kihívás, amit a magyar mezőgazdaságnak meg kell válaszolnia.

– Ha a Közös Agrárpolitika megváltozik, a támogatások mérséklődnek, netán megszűnnek, akkor az élelmiszerárak is elszabadulhatnak. Az uniós támogatásnak ugyanis egyik célja, hogy kordában tartsák az élelmiszerárakat a lakosság érdekében.

– Valóban, a Közös Agrárpolitika egyik célja az, hogy a mezőgazdasági vállalkozások olyan jövedelemhez jussanak, amelyeket nem a fogyasztóktól kell „elvenniük”, hanem a támogatásokon keresztül kapják meg. Nem hiszem, hogy rövidtávon megszűnnének a támogatások, és biztos vagyok benne, hogy 2020 után is lesz Közös Agrárpolitika, és lesz még támogatási rendszer. Az lesz a következő évek legnagyobb kihívása, hogy milyen lesz ez a rendszer, lesz-e kétpilléres politikánk? De drasztikus változásokra nem számítok. Az elképzelhető, hogy a többlettámogatásokért – mint például a területalapú támogatás, a zöldítés, az agrárkörnyezet-gazdálkodás – az európai adófizetők és az Európai Bizottság a környezetvédelem területén további többletvállalásokat kér a mezőgazdasági vállalkozóktól. Az sincs kizárva, hogy az egy hektárra jutó támogatási összeg kevesebb lesz, de hogy mi lesz a vége, azt nem tudjuk, mivel még a közös költségvetés mértéke sem ismert a következő időszakra. Sok még a nyitott kérdés, de az Európai Unió a ciklus vége előtt ezekre megadja a válaszokat, és minden tagállam látni fogja, mekkora lesz a mozgástere. A Közös Agrárpolitika Magyarország számára jó alap, a lehetőségekkel lehet még jobban élni annak érdekében, hogy versenyképesebbek, felkészültebbek legyünk, és a vidéki élet is jelentősen javuljon.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban