Az agrárinformatikai tudás központja

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: H.Gy., 2017/07/05

                          
Erős Veronika                                     Gombos Szilárd

Erős Veronika egyik alapítója és menedzsere az Agrárinformatikai Klaszternek. A magyar jog nem definiálja a klaszter fogalmát, együttműködési formát és tartalmat sem jelöl ki. A klaszter nem más, mint önálló cégek formalizált együttműködése, amely – jelen esetben többek között – elősegíti a hazai mezőgazdasági szereplők agrárinformatikai szemléletformálását, képzését. A közös munka a tagok számára lehetőséget teremt arra, hogy az önálló, szigetszerűen működő megoldások (termékek, szolgáltatások) egyesítésre, kibővítésre kerüljenek különböző innovációs folyamatok hatására, továbbá közös megjelenést biztosít a hazai és nemzetközi kiállításokon, vásárokon egy egységes arculat mögött. Gombos Szilárd szintén az alapítók között van, s a megalakulás óta tölti be a Klaszter elnöki tisztjét.

– Miért gondolták fontosnak a klaszter megalakítását?

E. V.: – Általánosságban elmondható, hogy a hazai tulajdonú vállalatok termelési láncba történő mélyebb integrálását, a magyar tulajdonú vállalatok belső piacon történő megerősítését, valamint az exportpiacokon jelenlévő, a külföldi piacokon is versenyképes termékeket előállító vállalkozások terjeszkedését elősegíti a hálózatosodás és a vállalkozások közötti együttműködések segítése, erősítése. Ennek alapja a klaszterizáció, a szakmai szervezetek kapcsolati hálóinak aktív kihasználása. Elsősorban azért alapítottuk meg a Klasztert, hogy olyan közös platformot hozzunk létre a tagokkal közösen, amely az agrárinnovációt segíti elő két teljesen különálló ágazat ötvözésével. Az európai uniós és a magyar tapasztalatok alapján döntöttünk úgy, hogy az agrárinformatika az a terület, amely a leginkább alkalmas arra, hogy a közös elképzelésünket, a keresztszektorális működést megvalósítsuk. A választást az is megkönnyítette, hogy a magyar agrárágazat erős, a Kárpát-medencében meghatározó szerepet töltünk be, emellett a hazai tudás és eszközpark lehetőséget teremt az újdonságok további bevezetésére, használatára, nem utolsósorban pedig reagálni kívántunk a jelenleg is zajló negyedik ipari forradalom tendenciáira. Az informatikai cégek hazai és nemzetközi szinten is jelentős eredményeket értek el, saját know-how-kkal is rendelkeznek, így az agrárinformatika egyedülálló együttműködést tesz lehetővé. Három éve töretlen a Klaszter működése, amit az is igazol, hogy a 12 alapító taghoz további 18 hazai cég, civil szervezet, egyetem is csatlakozott. A Klaszter biztosítani tud egy olyan folyamatosan bővülő tudásbázist, amely alapja lehet a felhasználóbarát kutatás-fejlesztési tevékenységnek, amely serkenti az innovációt. A Klaszter képes hozzájárulni a hazai és nemzetközi agrár, és élelmiszeripari szereplők által igényelt, versenyképes, integrált agrárinformatikai megoldások fejlesztéséhez, ezzel is növelve a szektor eredményességét, és profittermelő képességét. Hangsúlyozom, hogy alulról építkezve kezdtük el a munkát, az alapító és csatlakozó tagok közös erejével lépésenként haladunk előre. Mára kialakult egy egységes arculat, a hatályos, a szerveződést és működést meghatározó szabályok alapján dolgozunk. Rövid távú céljaink között szerepel az is, hogy akkreditált klaszterré válhassunk. Fontos hangsúlyozni, hogy eddig önerőből, összetartásból tartottuk fenn magunkat.

G. Sz.: – Talán nem mondok újat azzal, hogy az agrárágazatba is betört a digitalizáció, amely alapvetően átalakítja az ágazatok működését. Mára számos szektorban lezajlott ez a változás, melynek során a papíralapú működésről áttértek az elektronikusra. Ezzel együtt az iparban a robotizáció szinte természetessé vált. Utolsóként az agrárium is megérett a változásra, hiszen ma még kis súllyal van jelen az informatika, de azt látjuk, hogy nő az igény e terület fejlesztései iránt, s azt gondoljuk, hogy ez a folyamat ma már elkerülhetetlen.

– Miért gondolják, hogy a digitális forradalom nem kerülheti el az agráriumot sem?

G. Sz.: – Az, hogy az informatika, a precíziós gazdálkodás itthon is gyökeret ver, annak két oka is van. Az egyik, hogy a technológiai fejlődés elérte azt a szintet, amikor az informatikai eszközök, célhardverek a mindennapi életünk részévé váltak, az áraik megfizethetőek, és bárhol használhatóak, így az agráriumban is. A másik oldal az a kényszerpálya, amit a világpiac kihívásainak is nevezünk. Magyarország az Európai Unió tagja, s a Közös Agrárpolitika révén agrártámogatási rendszer keretében, a Vidékfejlesztési Programon keresztül kapják meg a gazdák a dotáció jellegű támogatásokat. Ez a rendszer azonban nem ösztönzi a termelőt a változtatásra. 2020 után azonban változik a helyzet, minden bizonnyal csökkenni fog a támogatások mértéke, és az elosztási rendszer sem marad úgy, ahogy most működik. A mai helyzet még az, hogy a gazdák éppen annyi támogatást kapnak, mint amennyi profit termelődik az ágazatban. Ha a támogatások csökkennek, akkor negatív eredményük lesz. Formálódik a szabadpiaci kereskedelmi egyezmény is, s várható, hogy előbb-utóbb aláírják az USA–EU megállapodást. Ha ez bekövetkezik, akkor az agrárágazat sokkal nehezebb helyzetbe kerül, mint most, mert az USA-ban génmanipulált vetőmaggal, technológiával termelnek, sokkal nagyobb területen, nagyobb hatékonysággal. Ezáltal olcsóbban is, így kedvezőbb árú végtermékkel kell Európában is versenyezni egy olyan mezőgazdasági szerkezettel, amely a kis- és közepes gazdaságokra épít. Egy nagy magyar agrárvállalkozás is kicsi az USA-beli versenytársakhoz képest. Emellett az sem mellékes, hogy az élelmiszeripar stratégiai ágazattá lépett elő, mivel a föld népessége rohamosan nő.

G. Sz.: – A digitalizációnak köszönhetően növelhető az agrárium termelékenységének hatékonysága, mely kiemelten fontos az egyre csökkenő termőterület miatt. Ezzel párhuzamosan a lakosság száma nő, mely növeli az élelmiszerek iránti keresletet is. Növekszik az igény a magasabb minőségű termékekre is, köszönhetően a magasabb fogyasztói igényeknek. Ezzel az igénynövekedéssel az agrárágazatnak is lépést kell tartania. Egyik oldalról jön a profitabilitást rontó verseny, csökkenő lesz a támogatás, viszont a másik oldalról meg nagyobb lesz a kereslet bizonyos régiókban. Ezek a hatások együttesen azt jelzik, hogy valamilyen változásnak be kell következnie az agráriumban, hiszen a hatékonyságot kell növelni.

– Mennyire érdeklődők a gazdák, tudnak-e nyitni feléjük?

E. V.: – Ma még kicsi az érdeklődés, és nehezen tudnak nyitni. Ahogy Szilárd elmondta, vannak globális problémák, de elsősorban a helyieket kell kezelni. Magyarországon a birtokrendszerből és a Kormány politikájából adódik, hogy a kisebb gazdaságokat kell eszközparkkal, piaccal ellátni. Nem zajlott még le a generációváltás sem, elöregedett a gazdatársadalom. A digitalizáció jó pillanatban léphet be az agráriumba, mivel a mai fiatalok az informatika világában nőnek fel, készségszinten használják az informatikai eszközöket. Egyfajta hívó szó is lehet a számukra az, hogy azon tevékenységeket, amelyeket korábban a szülők, nagyszülők hosszas napok, hetek, hónapok kemény munkájával tudtak elvégezni, azt adott folyamatok digitalizációjával jelentősen fel lehet gyorsítani, egyszerűsíteni.

G. Sz.: – Azt látjuk, hogy kevés az igazi agrártudás, kevés a felsőfokú agrárvégzettségű szakember. A kis gazdaságok nem tudnak diplomás agrárszakembert alkalmazni, és vannak olyan szereplők, akik nagyon nehezen mozdulnak. Ahol generációváltás zajlik, ott egy fokkal jobb a helyzetünk. Hol tud a digitalizáció segíteni? Vannak olyan eszközök, amelyeken keresztül elérhetővé lehet tenni a tudást oly módon, hogy az értékelhető és felhasználható legyen a gazdálkodó számára. Ez a tudás a gazdák körében igen széles skálán mozog, van, akinek minimális az informatikai ismerete, s akad már olyan, aki magas szintű felhasználó. Az agrárinformatika egyik lehetősége tehát az, hogy a tudást, a legjobb gyakorlatot eljutassuk a gazdákhoz. Ehhez az szükséges, hogy olyan eszközt és információt adjunk a gazda kezébe, hogy azt a legegyszerűbb módon tudja használni, és ne kelljen külön tanfolyamot elvégeznie ahhoz, hogy azt használja, az eredményeket értékelje. A képzés is nagyon fontos, hiszen minden gazdának meg kell mutatni, hogy számukra mit jelenthet az agrárinformatika, és azt hogyan érheti el. Az informatika és a modern technológia képes arra, hogy növelje a hatékonyságot egy agrárvállalkozás esetében is. Az Agrárinformatikai Klasztert azért hoztuk létre, hogy egyrészt összefogja a szigetszerűen megvalósuló fejlesztéseket, másrészt forrásokat keressen a fejlesztésekre, harmadrészt pedig elősegítse, hogy a magyar gazdák motiváltak legyenek az új technológiák használatára.

– Ha jól értem Önöket, akkor a képzés, a tudás megszerzése kulcskérdés. De hogyan jutnak el a gazdálkodókig?

E. V.: – Tavaly a Klaszter valamennyi tagja összeült, és megállapodtunk azokban a konkrét projektekben, együttműködési platformokban, amelyeket szeretnénk megvalósítani. Az egyik ilyen együttműködési projektünk a szemléletformálás, oktatás. A Digitális Jólét Program keretében készül a Digitális Agrár Stratégia, amelyet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) is fontosnak tart. Tavaly stratégiai partnerségi megállapodást kötöttünk a Kamarával, amely még ugyanebben az évben a NAK klasztertagságát eredményezte. A Kamarával együttműködve elindítottuk az Agrárinformatikai Akadémiát, amely a szaktanácsadók és gazdálkodók képzését szolgálja. A szaktanácsadók, valamint a falugazdász hálózat tagjai folyamatosan részt kell vegyenek kredit rendszerű képzéseken. Mi eljutottunk oda az Akadémiával, hogy a Kamara nyilvántartásba vette a kredit rendszerű képzései között, így nemcsak az elméleti oktatásra, hanem a gyakorlati tudás átadására is törekszünk. Ez azt jelenti, hogy a Klaszter tagjai egy marketingsemleges elméleti tudást és gyakorlati tapasztalatokat nyújtó képzés során a saját innovációjukat mutatják be, amit aztán később a gazdák is alkalmaznak a maguk területén.

G. Sz.: – A Klaszter stratégiai szakmai partnere lett a Digitális Jólét Programnak, s mint szakmai szervezet mi képviseljük az összes nem kormányzati szervezetet. Szeretnénk továbblépni, és szeretnénk kibővíteni a digitális program segítségével az Agrárinformatikai Akadémiát, hogy eljuthassunk közvetlenül a gazdálkodókhoz is, mégpedig országos szinten. Ez óriási feladat, de el kell juttatnunk a tudást oda, ahol az leginkább meghozza a hasznát. Arra törekszünk, hogy az agrárkamara mellett mi legyünk az agrárinformatikai képzés központja, mert nálunk ötvöződik az elmélet a legújabb gyakorlati eredményekkel. Ehhez várjuk a gazdák nyitottságát, a kormányzat segítségét, és a Kamara további együttműködését.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai