A precíziós gazdálkodás veszélyei

Kategória: Agrárgazdaság | 2017/07/07

– Miért is veszélyes a precíziós gazdálkodás?

– Nem törvényszerű ennek a felvetésnek a realitása, azonban ma a mezőgazdálkodásban „rendszerváltás” zajlik, ami alapelemeiben kísértetiesen hasonlít a ’90-es évek nagy politikai és gazdasági rendszerváltásához.

– Mi volt akkor az alaphelyzet? Hol itt a párhuzam?

– A naivitás. Éretlenül és védtelenül darált be bennünket a 21. század. Akkor nagyon sokan (én is) azt hittük, hogy a nemzetek majd átvisznek bennünket a szürke kommunizmusból az úgy óhajtott kapitalizmusba, és ezután az oroszlán füvet eszik, a korábbi ellenfelek együtt labdáznak a jóléti kapitalizmus zöld mezején. Ez a zöld mező mára kiszáradt, és kemény, egyenlőtlen esélyű csaták helyszínévé vált. A párhuzam: a negyedik ipari forradalom minket is kaszával a kézben talál(t). Optimista esetben egy MTZ-vel az udvaron.

Az őszi árpa terület NDVI képe

– Ettől azért már régen eltávolodott a magyar mezőgazdaság, nem túlzás ez?

– Fizikai valójában valóban jó piacai lettünk a külföldi gépgyártóknak. Nagyon sokat fejlődött a gazdálkodási kultúra is. Az így látható kép egészen más, mint ami a fejekben van. Gondolatilag, fejben valahol a második és harmadik ipari forradalom határán vagyunk – a szerelőszalagok (2.), az automatizáció (3.) és az MTZ korában. A negyedik (a 4.0-nak nevezettről) még beszélgetőtársat is nehéz találni, nemhogy „túravezetőt”. A precíziós gazdálkodás, amit mi most „csodának” élünk meg (van, aki még annak sem), csak egy intermezzo, csak egy átmenet a homályos jövőbe, amit ma „Mezőgazdaság 4.0” néven emlegetnek. Amit mi napjainkban precíziós gazdálkodásként ismerünk, az valójában inkább a közelmúlt, mint a jelen, de semmi esetre sem a jövő. Ez egy hátrányhelyzet, amit a jelen „edzésterv szerint” le kellene dolgozni.

– Ennyire drámai lenne a helyzet?

– Nem. A tényekkel azonban szembe kell nézni. Biztosan van (lenne) más út is, de ezt a történelmi színdarabot nem mi írjuk. Mi szereplők, főszereplők, rossz esetben csak statiszták vagyunk ebben a drámában vagy komédiában. Még a műfaj sem tisztázott…

– Akkor hol van a probléma gyökere?

– Inkább problémagyökerekről beszélnék. A legnagyobb gond a generációváltás elmaradása. Ez egy elhúzódó, akut probléma. Nagyon sok a sikertelen próbálkozás, van, ahol még meg sem próbálták. Magas a pályaelhagyók száma. A mai „középgenerációt” a SZAKMA – az adott történelmi helyzetben – kispadra ültette, vagy nagyobb részben még a stadionba sem jutott be, így nézőként sem élvezhette a gazdálkodás örömét. Ez a tudás, tapasztalat és munkabírás nagyon hiányzik a mostani versenyhelyzetben.

Az oktatás. Azzal, hogy a politika a munkanélküliségi statisztikát kívánta javítani az oktatás színvonala helyett, „munkásszállóvá” degradálta az egyetemeket, főiskolákat. Elinflálták a diplomákat. Az enyémet is. Most meg kapálózunk, próbáljuk pótolni a hiányt. A jóléti kapitalizmus megteremte gyümölcsét. Kevés a fiatal, ők is foghíjas képzést kapnak, ráadásul nem is biztos, hogy „küzdőtérnek” tekintik a hazájukat, inkább más kultúrákban keresnek boldogulást.

Hiányzik egy csomó jó gépész, mezőgazdász, agrárinformatikus ebből a rendszerből. A fiatalok munkabírása, „apportkészsége” – tisztelet a kivételnek –, elmarad attól, ami általában szükséges lenne. Ennek ellenére a generációknak ki kell egyezni és együtt kell működni. Ennek nincs alternatívája.

– Ezek általános problémák. Hol van itt a közvetlen veszélyhelyzet?

– A naivitásban. A „Sokol” rádió, a digitális tévézés, az okos telefonok, az okos házak, az okos utak önvezető járművekkel. Ebben a mondatban benne van a múlt, a jelen, a jövő. Mind átéltük vagy át fogjuk élni. Nem vagyunk abban a (mentális) helyzetben (sem), hogy írjuk a saját történelmünket. Teljes naivitással magunkra szabadítottuk a digitalizációt. Magam is elgondolkozom, nem volna-e érdemes visszatérni a megbízható nyomógombos telefonomhoz és elindítani egy privát „ellenállási mozgalmat”? DE: egy kiberháborúban a „görbe kés” szerény fegyvernek bizonyul. Azzal csak áldozat lehetek. Meg kell tanulnom használni a korszerűt. Nagy paradoxon az is, hogy a korszerű sajnos már nem mindig megbízható. A modern ember már tudatosan gyárt „selejtet”. A drágaság –a márka – már nem mindig jelent értéket vagy minőséget. Ez is közismert tény, és el kell, hogy ismerjem, ez alapos indok lehet a modernizáció ellen. DE ELFOGADTUK, mint ahogy azt is, hogy oktatást is lehet ÍGY csinálni. Akkor ne csodálkozzunk!

Nagy veszély szerintem a mindenre kiterjedő (ha akarom, ha nem) adatgyűjtés. A még nem közismert nevén: a BIG DATA. Elkésett kiáltás már ez részemről, de ha már kijött belőlem befejezem. Ma már szinte minden eszköz „okos”. Adatot gyűjt a használójáról a tervezőjének azért, hogy hasznosabb legyen… Az már más kérdés, hogy ki foglal helyet a VALÓS HASZON oldalán, és kinek jut csupán a virtuális profit. Nagyon durva, de még hajlandók is vagyunk fizetni azért, hogy használják az adatainkat. Ez az a VESZÉLY, aminek alapja az emberi NAIVITÁS.

– Terjedelmi korlátok miatt biztosan nem tudjuk felsorolni az összes buktatót, ugyanakkor hol lehetnek a megoldások?

– A demográfia és a minőségi oktatás stratégiai kérdés, ott nincsenek rövid távok. Vannak jó kezdeményezések, ha azok nem öncélúak, az oktatáson sokat javíthatnak.

A minőségi eszközöket és a minőségi szolgáltatást meg kell találni. Nem a méret a lényeg. A jó szolgáltatás és a személyes jelenlét sokkal fontosabb. Ennek ára van. Ezt ne várjuk ingyen. A távgyógyítás fajlagosan olcsóbb ugyan, mint a testre szabott minőségi szerviz, de ne feledjük a modernkori mondást, hogy: „olcsón eladni és rosszul nősülni mindenki tud”.

A „teljesen sík” táblák sem homogén (őszi árpa 15 ha). Egy ok differenciált kijuttatás mellett.

Végül, nem a méret a lényeg. A BIG DATA helyett elég lehet a SMALL DATA.

– Ez mit jelent?

– Itt és most az én konzervativizmusomat. A beszélgetés elején utaltam rá, hogy több út lehetséges. Ez is egy alternatíva. Példa: amióta az élelmiszerláncban a minőségbiztosításon alapuló tömegtermelés felváltotta a kölcsönös bizalmon és személyes kapcsolatokon alapuló élelmiszer-biztonságot, azóta –szerintem – egy csomó jogilag élelmiszernek nevezett hulladékot fogyasztunk. Én még hiszek REL-ben (rövid ellátási láncok) a precíziós gazdálkodás esetében is. Kisméretű, átlátható, egymást virtuálisan és valóságosan is ismerő termelői közösségek közös munkájáról, bizalmon és kézfogáson, nem pedig terjengős, apró betűs szerződéses kötelmeken alapuló biztonságos közös adatgyűjtésről és adathasználatról beszélek. Nem gyűjtünk számunkra irreleváns adatszemetet, a gyűjtött adatok biztonságát a közösség garantálni tudja. Használjuk a legmodernebb technológiákat, de azt a közösség hasznára.

AGROFIELD programunk két precíziós kutatás-fejlesztési témája is erre az innovációs közösségépítésre alapoz. Ehhez keresünk innovatív, a jövő megoldásait kereső, de az emberi kapcsolatokat is kedvelő, sőt igénylő partnereket (termelőket, szakembereket). Ehhez a kutató munkához pályáztunk, és támogathatónak bizonyultunk a GINOP programban. Ez új lehetőségeket és még szélesebb és elmélyültebb szolgáltatást tesz lehetővé partnereink részére.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai