2021. 03. 09., kedd
Franciska
Agrometeorológia
növényvédelem
Részletes agrometeorológia
xxx Menü xxx

A méhcsaládok téli felkészítése és tavaszi fejlesztése

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Csonka Imre, 2021/02/19
Címkék: méhészet, gyakorlati tudástár, méhészmester

Nemrég beszélgettem egy önbizalommal teli fiatal méhésszel a betelelésről és a következőket mondta: „A betelelés az nem probléma. Betolok nekik 15 kiló cukrot és ennyi.” 

Előadások és cikkek sokasága tesz említést a betelelésről, az etetésről, az ezzel kapcsolatos teendőkről. A fenti idézet nemcsak, hogy az időszak teendőinek végtelenül leegyszerűsített megnyilvánulása, hanem szakmai szempontból is megkérdőjelezhető.

Ízelítő Csonka Imre: A méhcsaládok téli felkészítése és tavaszi fejlesztése című kiadványából, mely a Szaktudás Kiadó Ház Gyakorlati Tudástár című sorozatában jelent meg.

A méhcsaládok téli felkészítése és tavaszi fejlesztése

A méhcsaládok téli időszakra való biztonságos felkészítése sok feladatot adó munka a méhész számára. Sok lépésből álló, sokféle tevékenységet tartogató elfoglaltság. Hihetetlennek tűnhet, de időtartamát nem napokban vagy hetekben lehet mérni, hanem hónapokban. Hosszú időszak, mert már júliusban el kell kezdenünk, és bizonytalan, mikor tudjuk megnyugtatóan befejezni. Vannak ún. egyhordású vidékek, ahol az akác elvirágzását követően nincs több méhlegelő, ott június elejétől már a betelelésre lehet készülni.

A betelelés nemcsak azt jelenti, hogy felkészítjük a méhcsaládokat a télre, hanem ezzel egyúttal biztosítjuk is a tavaszi fejlődés intenzitását. Azért lényeges a két évszakot összekapcsolni, mert sem télen, sem kora tavasszal nincs érdemi beavatkozási lehetőség a méhcsaládok életébe. Sem a családok erősségét, sem egészségét nem tudjuk befolyásolni. A méhcsaládokat télen ért hatások kihatnak a tavaszi hónapokra is. Ebben az időszakban a varroa atka elleni védekezés is korlátozott, valamint az élelemkészlet mennyisége és minősége sem javítható. Legalábbis érdemben nem, legfeljebb bizonyos életmentő intézkedések jöhetnek számításba. Minden olyan munkát, ami a beteleléssel kapcsolatos, augusztusban be kell fejezni. Szeptember hónaptól kezdve már csak apróbb, kiegészítő tevékenységek elvégzésére van lehetőség, mint például a kijárók szűkítése, egérrácsok felhelyezése, az esetleges takarások ellenőrzése.

Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a bőséges méhlegelők még természetesnek számítottak, és nem volt atka sem, kis fészekrendezéssel és anyacserékkel egyszerűbben megoldható volt a betelelés. Mára a méhészkedés alapjai változtak meg. Azok az alapok, amikre a sikeres méhészkedés épülhet. Mindennapos beszédtéma méhészek között a hosszú hordástalan időszakok problémája. Jól emlékszem arra, amikor a ’80-as évek elején a rablás megelőzése témában az akkori előadók mondták, hogy akác után még nem kell leszűkíteni a kijárókat, mert még van hordás. Hárs után már szűkíteni kell, de addig nem. Mostanra úgy változott a helyzet, hogy sok helyen már akác előtt is kutatás van, ha a virágzása nem ér össze a repcéével. Nem a repce, az akác vagy a napraforgó kevés, hanem aminek ezek között kellene lennie. Az ún. köztes virágzó növények hiányoznak. A terhelhetőség elve szerint a méhlegelők szűkülésével párhuzamosan a méhsűrűségnek is csökkennie kellene, ehelyett a 2000-es évektől folyamatosan növekedett a méhcsaládok száma és a problémák sora még folytatható.

A klímaváltozás egyre agresszívebbnek mutatkozik. Az időjárásban a melegedés mellett egyre több szélsőség tapasztalható télen, nyáron, tavasszal és ősszel egyaránt. Ezek következményeképpen megfigyelhető a méhlegelők időbeli torlódása. Gyakorlatilag minden méhlegelő virágzása évről évre korábban kezdődik. A virágzások a tavaszi és kora nyári időszakra zsúfolódnak össze. Hol van már az egykor legendás Péter-Pál-nap, azaz június 29., amikor évtizedeken keresztül menetrendszerűen kezdődött a hárs virágzása a Zselicben. Mintegy másfél évtizede már három héttel korábban kezdődik. A méhlegelők torlódása egyben azt is jelenti, hogy július hónaptól kezdődően nincs jelentősebb virágzás. Van viszont forróság és aszály.

Mostanra az időjárás alakulása kiszámíthatatlanná vált.

Évekkel ezelőtt az évszakok még jól elkülönültek egymástól, télen hideg volt, nyáron meleg. Nagy bizonyossággal megmondható volt a nagyobb változások ideje. A népi megfigyelések a jelentősebb névnapokhoz kötötték az időjárás változását, ami akkoriban rendszeresen be is következett. A klímakutatások alapján bizonyított, hogy a Föld éghajlatában az egyre rendszertelenebbé váló éghajlat mellett melegedési tendencia figyelhető meg. Az általános melegedés és a rendszertelen változások miatt bekövetkezhetnek nyáron hosszan tartó forró és száraz időszakok, de lehetnek korábban nem tapasztalt nagyobb lehűlések is. Jól megfigyelhetők már a gyakori téli felmelegedések is. Ez utóbbi miatt megszaporodott a téli időszakban bekövetkező rablások száma. Ami a tisztulás szempontjából jó, az kedvez a rablásnak. A téli hónapokban kirepülő méhek nem találnak virágot, ezért a kaptárakból kiáramló illat csábítja őket rablásra.

A csapadék eloszlása is megváltozott. A hosszabb száraz időszakokat követően rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadék hullhat, heves viharok és jég kíséretében.

Ilyen megváltozott körülmények között kell a méhcsaládjainkat jó erőben tartani. Gondolkodnunk kell olyan módszereken, amelyekkel mérsékelhetjük a kedvezőtlen hatásokat. Ugyanakkor elő kell vennünk az elődeink által alkalmazott hasznos méhészkedési fogásokat, amelyek mára feledésbe merültek, vagy csak hanyagoljuk őket. Mindenekelőtt biztonságos telelésre kell törekednünk, hogy a következő évben szélsőséges körülmények között is jó erőben maradhassanak méhcsaládjaink.

Amennyiben a fenti bevezető felkeltette érdekődést, a Szaktudás Kiadó Ház Gyakorlati Tudástár digitális sorozatában megrendelheti Csonka Imre "A méhcsaládok téli felkészítése és tavaszi fejlesztése" című teljes gyakorlati szakmai útmutatóját!

Ajánlott könyvek